A FÖSVÉNY VADÁSZ
Dodó bácsi nyugdíjas öregúr; nagy természetimádó. Erdélyből szakadt Budapestre. Vásárolt magának nem túlságosan messze a fővárostól, fenyővel vegyes bükkösben egy kis erdődarabot. Épített benne szobakonyhás vadászkalyibát. Azóta minden héten három napig az erdejében ül, akkor is, ha hóorkán tombol vagy szakad az eső. Van kis patakrészlete pirospettyes pisztránggal; csinált mesterséges tavacskát is, messziről odatelepített ritkább halaknak. A bükkös szarvasait sózott, nyalni való földdarabokkal mind a maga hegyes, sziklás, vízmosásos kicsi területére csalogatta. Dodó bácsinak sok jó puskája van, de csak ritka alkalmakkor használja őket. Kíméli a patront is, a vadat is. Egy évben legfeljebb csak egy szarvasbikát lő ki; annak aztán eladja a húsát, a bőréből meg különleges ke
