10.
Kicsi csermely a Pisztrángos, alig méternyi széles. Ungureni felett ömlik a Moldovába. Semmiség volt a kevés vizet néhány kődarabbal, fenyőgallyal, tépett mohával elrekeszteni. A gödröt kicsi fejszével vágták az üres mederbe. A leveleket üres cukordoboz bádogöblébe zárták. Gergely Béla irodájából csenték a piros pecsétviaszkot, amivel leragasztották a bádogdoboz fedelét.
– Esküszöl? – kérdezte Dávid Niculaitól.
– Esküszöm! – felelte Niculai ünnepélyesen.
– Hogy soha, senkinek?
– Soha! – dörmögte a fiú.
Az anya cukordobozba zárt szerelmeslevelei lent feküdtek a gödör alján.
– És most befödjük kövekkel és ráeresztjük a patakot – vezényelt Niculai.
Dávid tétován álldogált. Így akarta ő, kétségtelen, hogy soha, senki se olvashassa el azokat a szép, forró szavakat, amiket mamához ír
