7.
Sápadt szerzetes ácsorgott a monostor tornyos kapuja előtt. Lányos arcú sovány fiatal ember, áttetsző bőrű, vérvörös ajkú. Gesztenyebarna haja hullámos fürtökben hullott a vállára, Nichifornak hívták, alig pár hete szentelték és most végezte első próbamegbízatását, egyikét a legsúlyosabbaknak, a kapuőrzést. A zárt kapun belül, a torony alatti kicsi szobában volt ugyan még két kapus szerzetes, de ezek már igen öreg, igen próbált bárányai valának az Úrnak, nem úgy, mint a lányos arcú Nichifor, kinek most kell megmutatni: maradt-e még szívében vágy a világ után, csábítja-e még az ország útja, hogy útra kelne innét vagy mint a nyáj hű őrző kutyája, a bezárt kapu előtt is rendíthetetlenül megmarad?
A monostor főnöke, a szentséges Ilarie sztarec megkettőzött szigorral őrködött a kalugyerek
