6.
Estére tudta egész falu. Lenkuca megvitte a nagy hírt. Ragyogó, illatos úriasszony költözött az erdei házba. Bukaresti. Még a neve is egészen finom és különleges. Úgy hívják: Bonbonika. És az sem közönséges dolog, hogy autón jöttek. Bérautón. És Béla! Gergely Béla!
– Gyönyörű bácsi – beszélte Lenkuca. – Szó sem igaz abból, amit eddig regéltek, hogy Dávid papája valami vad, részeges erdőlakó lenne. Egészen olyan, mint a városi urak. Kicsit már öreg, különösen a halántéka körül. Magas, erős, büszke ember. Nem áll szóba akárkivel. Még a fiával sem. Nem. Igazán, mondhatom papa, egy szót sem szólt Dávidhoz, csak megfogta az állát és a szemébe nézett. Azután eltolta magától. Máté bácsitól csak annyit kérdezett: Maga az? De Irinát megsimogatta és a Bonbonika nénit, azt karonfogva vezette fel
