4.
Reggel, amint kinyitotta a szemét, nagy csokor mezei virágot pillantott meg a takaróján. Máté kalapban, kabátban, útra készen állt az ágya előtt.
– Hát ezt a virágot ki tette ide?
– Ezt? – Máté incselkedve mondta: – Ezt bizony egy gyönyörűséges szép ifjú hajadon hozta.
Dávid kiugrott az ágyból. Hajtövig elvörösödött. Gyönyörű? Ungureniben csak egyetlenegy valaki van, aki gyönyörű.
– Lenkuca? A tanító úr Lenkucája idejött? És Niculai is?
– Lenkuca? – kérdezte. – Nem az. Inkább Irinának nevezi magát. Ott bőg a konyhában hajnal óta. Úgy bőg az istenadta, mint a szopós bivalyborjú az anyja után. Szökjön úrfi, mert magát keresi.
Irina a konyhában ül, háromlábú széken, a kandalló előtt. Kövér lábait búsan szétterpesztette a katrincája alatt. Dinnye mellei ütemesen remegtek varrottas in
