3.
Az ebédlőben aludtak. Dávid a díványon, Máté a puszta földön. A kis fiú nyugodtan, álom nélkül aludt. Máté ott szuszogott a lábai előtt, mint egy hatalmas barátságos komondor. Besütött a nap az ablakdeszka résein, mire kinyitotta a szemét. Máté már fönt volt. A szálas, szőke legény fölkelt még virradat előtt. Kisepert, rendet csinált. Forgácsot keresett a ház körül és tüzet gyújtott a konyhában. A tűzhely moldovai szokás szerint téglából épült, fehérre meszelt kandalló volt. „Sobă”, ahogy a moldovánok nevezik. A félköríves kandallónyílásból bográcstartó vaskampó lógott a tűz fölé, ami a nyitott üreg aljában égett. A kandalló teteje a mennyezetig ért. Azon ugyan semmit sem lehetett melegíteni. Jó, hogy a bográcsban lehetett. Főzött is Máté, míg Dávid aludt, gombát szedett az erdőig nyúl
