15
És feláll ügyészi pulpitusa mögött a markáns arcélű, feketetaláros Leon Tigoian…
Hat fénylő szurony között ott ül a három vádlott, alig két-három méternyire az ügyészi emelvénytől, összeroskadva, félálom tompa kábulatában Deák Ádám van Tigoiantól a legtávolabb. Olyan mindegy, mi lesz. Élete egyetlen értelme ez lett volna, ez a találmány… Bevallott mindent… vállalta volna a büntetést is már… azért… hogy ha majd szabadul, újra megpróbálja ezt: megalkotni ezt a csodát, amire rábukkant… És Ciocan az ő művének rekonstrukciója nyomán rájött, felfedezte és elvette tőle… Mikor meglátta, nem bírta tovább… ezt nem… inkább tagad, inkább mindent visszavon… Csak ez az ember ne higgye, hogy az a találmány jó… ne fossza meg az egyetlentől, ami van még… amit csak ő tudhat egyedül… Visszavonta… Most m
