5
Porzik a hó az autóbusz hatalmas kerekei alatt. A kocsi óriási, rikító-piros teste lassan pöfög előre a fehér úton. A szántalpak nyomán síkossá tapadt havon meg-megcsúszik a gumikerék. Fahordó székelyek bivalyfogatos szánjai siklanak szembe a végeérhetetlen országúton. Egyetlen, ránctalan hólepel a vidék. A kúria cukorsüveg jegenyéi már messze maradoztak, s a piroscserepes székely házak is elvesznek lassan, lassan a ködös távolban… Az autóbusz égő lámpái diadalmasan világítanak át a ködön…
– Gabi – súgja Klári a fiúnak, aki ott ül mellette, közvetlenül a sofőr mögött. Közös melegítőzsákba pakolták a lábukat, hogy meg ne fázzanak. – Gabi – mondja Klári –, én majdnem boldog vagyok. Elindultunk… mit gondolsz? Sikerül?
Lelkesen néz a fiú Klárira:
– Biztosan!
– Te, Gabi! Nem haragszol rá
