A szobatárs

Chapter 4

Paige

Sok kérdés felmerül egy nőben, ha betölti a huszonnyolcat. Olyan fontos és összetett dolgokat illetően, mint a végzet, a sors, és az is, hogy mit akar kezdeni az életével. Eléggé biztos voltam benne, hogy az én nagy célomba nem tartozik bele, hogy ötven órát dolgozzam hetente, és az jelentse a legnagyobb izgalmat, hogy csípős thai kaját szürcsölök péntek esténként. Biztosan nyújthat ennél többet is az élet.

De az életem újabban olyan volt, mint az olcsó fehérnemű – félrecsúszott, és a legkínosabb helyzetekben okozott kényelmetlenséget.

Honnan tudhattam volna, hogy a sors hamarosan arcon csap az iróniájával?

Csörgött a telefonom, és felkaptam a pultról.

– Halló?

– A segítségedre van szükségem, Paige – vágott bele a közepébe a legjobb barátnőm.

Félretettem a reklámújságokat, és az ebédlőasztalnak dőltem. Enchilada alatta horkolt, és olyasmiről álmodott, amiről az apró termetű kutyák szoktak.

– Persze, Allie. Mi lenne az?

Egy pillanatig hezitált, és eltűnődtem, hogy vajon milyen szívességre gondolhatott. Allie olyan volt, mintha a nővérem lett volna; tudnia kell, hogy bármit megtennék érte.

– Cannonnak nincs hol laknia – nyögte ki végül.

Ezt kivéve.

Éreztem, hogy mindjárt megrándul egy ideg az államban, lerúgtam a cipőmet, és ittam egy korty vizet. Cannon? Osszam meg az apró lakásomat a stréber kisöccsével, akit már évek óta nem láttam? Mennyire kínos lenne ez már?

Magamnak való ember voltam, aki értékelte a saját társaságát. Ezért döntöttem úgy, hogy nem keresek lakótársat és az ezzel járó drámát. Nem ilyen hírre vágytam csütörtök este egy hektikus munkanap után. Allie-vel és Cannonnal gyakorlatilag elválaszthatatlanok voltunk gyerekkorunkban, de az öccsével teljesen elveszítettem a kapcsolatot, miután főiskolára mentem.

– Nem is tudom, Allie. Egyedül is alig férek el.

Egy 56 négyzetméteres lakásban laktam, és bár elméletileg volt egy vendégszobám, nem volt benne más, csak egy göröngyös futon és egy íróasztal. Már a gondolattól is klausztrofóbiás lettem, hogy megosszam ezt a szardíniásdobozt egy másik személlyel, ezért a nappali nyitott ablakához sétáltam.

– Miért nem lakhat veled és Jamesszel?

Allie tétovázott egy pillanatig, és azonnal tudtam, hogy nem fog tetszeni a válasza.

– James szerint nem lenne jó ötlet. Még csak nemrég költöztünk össze. Ez nagy lépés volt, tudod?

Vicces, hogy a párként hozott döntéseitek gyakrabban tükrözik James óhajait, mint a tiédet. Ez csak egy újabb pont volt az egyre hosszabb listán, hogy miért nem kedveltem Allie vőlegényét. De nem akartam visszatérni erre a kínos témára, ezért csak felmordultam.

Allie tovább győzködött, miközben fél szemmel figyeltem, ahogy egy férfi közeledik a házunkhoz vezető járdán. Egy régi, viktoriánus ikerház egyik lakásában laktam a Michigani Egyetem közelében, szóval biztos voltam benne, hogy nem hozzám tart, de egy lány azért ábrándozhat, nem igaz? Fekete V nyakú pulóvert, sötét farmert és csizmát viselt, magas volt és izmos. Kócos haja rövidre volt nyírva oldalt, de felül elég hosszú volt ahhoz, hogy meg lehessen ragadni szex közben, és belekapaszkodhasson az ember élete legvadabb menete alatt.

Megráztam a fejemet, magam is megdöbbentem a mocskos gondolattól. Mi az ördög? Ez meg honnan jött? Valószínűleg a szex hiánya és a túl sok munka okozta. Elhessegettem a gondolatot, és próbáltam Allie-re figyelni.

– Feldúlták a lakását, és gyakorlatilag hajléktalan lett – magyarázta Allie könyörgő hangon.

– Majd meggondolom – hárítottam.

A pasi odakinn megállt a ház előtt, ellenőrizte a címet. Nem láthatott, mert bár az ablaknál álltam, de a nehéz függönyök mögül kukucskáltam ki.

Most, hogy közelebb ért, láttam, hogy sűrű fekete pillák keretezik zöld színű szemét, és borosta borítja szögletes állát. Maga volt a tökély.

Szigorúan összeszorította a száját, egykedvűséget sugárzott az arca. Első pillantásra azt gondolhatta volna róla az ember, hogy nehéz lesz megtörni az acélos távolságtartását.

– Az utolsó évét végzi az orvosin, két hónap múlva rezidens lesz, és akkor úgyis elköltözik. Ostobaság lenne kivennie egy lakást. Kérlek, Paige!

Brr. Jól van, elég legyen! Esküszöm, szinte láttam, hogy Allie könyörgő kiskutyaszemeket mereszt rám.

– Rendben. Két hónap.

Allie hálásan felvisított, de már nem is figyeltem rá. Azok a hosszú lábak újra elindultak, és ezúttal egyenesen a lépcsőmhöz hozták a férfit.

A francba! A bejárati ajtómhoz tartott. Hevesebben kezdett verni a szívem, és teljesen kiszáradt a szám.

– Mennem kell, Allie.

– Kösz, Paigey! Jövök neked eggyel – felelte.

A kávézóasztalra hajítottam a telefonomat, és az ajtóhoz siettem. Menet közben gyorsan megnéztem magam az előszobai tükörben, és megkönnyebbülten konstatáltam, hogy összeszedettnek látszottam a munkához viselt ruhában. Szűk fekete szoknya, fehér selyemblúz, a szőke hajam hosszú lófarokban.

Megrándult a gyomrom, amint meghallottam a határozott kopogtatást. Megragadtam a kilincset, és elakadt a lélegzetem a látványtól, amint kinyitottam az ajtót. Azt már messziről is láttam, hogy a látogatóm vonzó, de azt nem is sejtettem, hogy ennyire. Fölém magasodott – fogadok, hogy legalább százkilencven centi –, és az izmai arról árulkodtak, hogy órákat tölt naponta az edzőteremben. Őrületes volt az illata. Nem a parfümtől. Annál finomabb volt, talán tusfürdő, de friss, férfias és izgató.

– Paige?

A francba, még a hangja is izgató volt, mély, de selymes és öblös.

És ami a legfontosabb, Mr. Szexi tudta a nevemet.

Felbandzsítottam rá, elnyílt a szám, aztán becsukódott anélkül, hogy egy hangot is kiadtam volna magamból. Felismerés villant az agyamban.

– C-Cannon? – nyögtem ki pihegve.

Boldog vigyorra húzódott a szája széle, és kezet nyújtott.

– Istenem, évek óta nem láttalak.

– Legalább öt éve – feleltem, és kezet ráztunk. Meleg és erős volt a tenyere, és az érintésétől bizseregni kezdett a bőröm. A bimbóim megkeményedtek a melltartóm alatt, és a petefészkeim boldog táncba kezdtek. Hónapok óta nem járt férfi a lakásomban, és az egész testem készen állt rá.

– Jól nézel ki – vigyorgott rám. És még mindig nem eresztette el a kezemet.

– Te meg felnőttél – csak ennyit tudtam mondani. A szentségit, de még mennyire felnőtt.

A Yale-en tanult, ahol a szokásosnál gyorsabban végzett, aztán Pennsylvaniába ment orvosi egyetemre. Valamikor tavaly került át a Michigani Egyetemre, bár azt nem pontosan tudtam, hogy miért. Allie néha mesélt róla, hogy mi van vele, de már nem álltunk közel egymáshoz Cannonnal, nem úgy, mint gyerekkorunkban. Cannon a barátnőm kisöccse volt; nem kellett tudnom róla az intim részleteket. De valami nagyon intimnek érződött most, hogy itt álltam előtte a lakásom küszöbén.

– Ahogy te is.

Végignézett rajtam, a tekintete egy pillanatra elidőzött a mellemen… ami soha nem volt még ilyen telt és sóvárgó. Elfojtottam a feltörő csalódottságot, amikor végre elengedte a kezemet.

Mi a fene… Cannon itt van, és a mellemet bámulja. Nehezemre esett felfogni, hogy mi történik.

Cannon mindig eléggé komoly fiú volt. A középiskolában jobban érdekelte a tanulás, mint a bulik, kényelmesebben érezte magát a vitakör vezetőjeként, mintha a focicsapat kapitánya lett volna. Intelligens volt és kíváncsi, és nem érdekelte, hogy ki mit gondol róla. Nem mintha a különcsége ártott volna a népszerűségének. Az a fajta fiú volt, aki könnyen mozgott a különböző társasági körök között, a stréberekkel és a sportolókkal is jól kijött. De nyilvánvalóan felnőtt, amióta utoljára láttam.

Lehet, hogy fiatal volt, huszonnégy éves az én huszonnyolcammal szemben, de a szeme bölcsességről és érettségről árulkodott. Ez az új Cannon intelligens volt és éles eszű. Kulturált és elképesztően jóképű. Nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy mi változott meg benne, bár a külseje egyértelműen igen.

Már a közelsége is elég volt ahhoz, hogy hevesebben kezdjen dobogni a szívem. Bizsergett az ujjam hegye a vágytól, hogy megérintsem. Komolyan, mi az ördög történik velem? Cannon Rothról beszélünk. Aki hamarosan doktor Cannon Roth lesz. Ami istenien hangzott.

Elhessegettem a vágyat, hogy orvososat játsszak vele. Megráztam magam. Allie öccse volt, vagyis gyakorlatilag családtag. És Allie szétrúgta volna a seggemet, ha bármi történne közöttünk. Mindig olyan volt, mint egy tyúkanyó, és bár mindenkit vadul védett, aki fontos volt számára, a drága kisöccse volt neki a legfontosabb a világon.

– Tudom, hogy beszéltél Allie-vel, de el akartam jönni személyesen, hogy lássam, tényleg nem bánod-e, ha ideköltözöm.

Már a közelségétől is vad képek villantak fel az agyamban lepedőmarkolós szexről, az óvszer illatáról és a másnap reggeli megbánásról.

A legjobb barátnőm kisöccse már nem is volt olyan kicsi. És egyszerűen bemasírozott az életembe, és meleg, izzó pitévé változtatta bizonyos testrészemet.

Basszus!

– Ugyan, dehogy – füllentettem.