Eldobható testek

Nem érdekel, kik maguk

Nem érdekel, kik magukKadek bal szemöldöke felemelkedett, és Vireni sajnálta, hogy nem használhatja a sherlockot. Vajon felgyorsult-e a pulzusa? Mennyire tudják a méregdrága implantátumai kordában tartani az idegeit? Valószínűleg teljesen, mert egy olyan ember számára, akit az otthonán kívül minden pillanatban százmilliók kukkolnak, ez alapvető szükséglet. Sőt, ennyi idő alatt rutinná válhatott.

– Ez érdekes – mondta végül Kadek. – De pontosan mivel is vádol, ügyész asszony?

– A Mózes-tervvel.

– Mi az a Mózes-terv?

Vireni összepréselte az ajkát. Sejtette, hogy Kadek nem fog semmit beismerni. És amikor majd végül kénytelen lesz vallomást tenni, akkor azzal fog érvelni, hogy valójában megmentette az emberi civilizációt, és tulajdonképpen mindenkinek hálásnak kellene lennie neki, a kétmilliárd ember pedig a túlélés sajnálatos áldozata volt.

– 2071 és 2076 között ön és néhány üzlettársa, több elkötelezett mérnöke és fizikusa, mint az azóta elhunyt Hideo Yu, Fernanda Alvarez és Piotr Moskowitz, titokban több ezer speciális, nukleáris rakétát lövettek a Nap koronájának mélyére. Ezek a rakéták felgyorsították a hidrogénfúziót, mágneses instabilitást és ezáltal korábban soha nem látott szupernapkitöréseket okoztak. Emiatt 2247-ig több millió ember halt meg, 2247-ben, a Végítélet napján pedig további kétmilliárd.

– Azok a tudósok az Exodus kiemelkedő koponyái voltak – felelte Kadek –, nélkülük ma nem létezne emberi civilizáció. Nem létezne ön sem. Úgy tűnik, az összeesküvés-elméletek még mindig a kultúránk velejárói, még inkább a végtermékei. Önöket nagyon csúnyán félrevezették.

Félrevezettek. Hát persze.

– Az Ügyészség nemrég átküldte a végzést. A Veritasra fogjuk kísérni bizonyítékismertetésre, emlékvizsgálatra és vallomástételre – folytatta hűvösen Vireni, és egy pillanatra maga is meglepődött szavai súlyán. – Kérem, készüljön fel az indulásra!

Csend telepedett a szobára.

Kadek Laura Siborára pillantott, és Vireni úgy sejtette, hogy a kontaktjukon beszélgetnek. Sibora arca egyre sápadtabb lett, végül aprót bólintott.

– Sajnos ez nem fog menni – felelte Kadek.

– Tudja, milyen következményei lesznek a felelőtlen vádaskodásnak? – kérdezte élesen Sibora. – A Libra teljes vezetőségének a fejébe kerülhet, de elsőként az önébe.

Vireni a fejét rázta, és Kadek szemébe nézett.

– Uram, letartóztatási parancsunk van ön ellen, és a fenyegetőzés csak tovább ront a helyzetén. Kérem, készüljön az indulásra!

A milliárdos egészen közel lépett, több mint egy fejjel föléje magasodott. Vireninek erőt kellett vennie magán, hogy ne lépjen egyet ösztönösen hátra.

– A megvádolásom az évszázad híre lenne, ön pedig a Naprendszer sztárjává válna, igaz? El kell ismerni, ügyesen építi a karrierjét!

– Nekem nincs karrierem – felelte önkéntelenül Vireni. – Én pusztán csak az igazságot szolgálom.

Ne magyarázkodj! Kadek pontosan tudta, mi az érzékeny pontja: gyűlölte, ha karrieristának nevezik. Pedig soha semmit nem tett a karrierjéért, ellenben képes volt a megszállottság határát súrolva dolgozni a társadalom ellenségeinek bíróság elé állításáért.

– Hány éves is ön? Alig ötven, igaz? Én ilyen fiatalon még szinte semmit nem csináltam. Ott ücsörögtem a saját mocskában fuldokló Földön, és tétlenül néztem, hogyan robogunk a pusztulás felé. Akadt néhány jól menő techvállalatom, tetemes vagyonom, talán egy-két aprócska űrállomásom, de a klímaválság közepette sem csináltunk mást, csak álmodoztunk.

Az időt húzza. De miért? Mit akar elérni? Talán vár valamire?

– Uram! Figyelmeztetem, hogy ha szükséges, meg fogjuk bilincselni…

– Jól figyeljen rám! – vágott közbe Kadek. – Nem véletlenül jutottak el hozzám pont most. Önöket az elejétől manipulálták. A Szellemek pere miatt néhány nap múlva lehet, hogy sokkal nagyobb problémáink lesznek, mint képzeli. Elmondom, mi fog történni. Néhány percen belül egy üzenetet fog kapni a Librától, és ez az üzenet megkíméli önt a lebőgéstől, sőt, talán még a karrierjét is megmenti. Mert most már az forog kockán. Kérem, várjuk meg együtt! Hozathatok önnek addig egy long night koktélt? És a nyomozóknak is, természetesen.

Vireni meredten nézte a kanapéra visszahuppanó Melvin Kadeket. Svetlana Kologdának is itt kellett volna lennie, csakhogy a főügyész azt akarta, egyedül csinálja végig az eljárást, méghozzá azért, mert ez az elejétől az ő ügye volt: ő rendelte el és felügyelte a nyomozást, ő állította össze a bizonyítékokat, és ő képviseli majd a bíróságon a vádat is.

Egy pillanatra sem szabad elfelejtenie, kicsoda ez az ember.

„Mi legyen? – kérdezte a kontakton Dupree. – Nem értem, mi ez az egész.”

„A Libra öt perc alatt elfoglalhatja a szigetet – felelte Jan Komita –, de abból óriási botrány lesz…”

„És úgy tűnik, Kadek botrányt akar – üzente vissza Vireni. – Hát akkor legyen botrány.”

– Uram, az ön ismertségére és hírnevére tekintettel a lehető legdiszkrétebben jártunk el – mondta keményen –, ezért jöttünk csak mi. Úgy gondoltuk, ön sem akarna egy irányíthatatlan neuroszféra-botrányt. Csupán egyetlen szavamba kerül, hogy több száz nyomozó lepje el a szigetet. Megértette?

– Várjunk! – intett Kadek.

– Azt kérdeztem, megértette-e!

Ebben a pillanatban a szeme előtt felvillant a Libra mérleget ábrázoló emblémája.

A Veritasról kapott elsőbbségi üzenetet.

Az üzenet bevillant a látómezőjébe: Junita Memer, a Libra elnöknője az irodájában ült terebélyes diófa íróasztala mögött.

„Orlando! Svetlana Kologda csak nemrég tájékoztatott a Melvin Kadek elleni nyomozásról. Nem tudom, hogy merészelték ezt eltitkolni előlem, de felelni fognak érte! Az Ügyészségi Felügyelő Bizottság algosza soron kívül áttekintette a nyomozati fájlokat, és súlyos visszásságokat talált: a bizonyítékok eredetisége megkérdőjelezhető, ezenfelül feltártak egy sor eljárási hibát is. Maga mindenáron le akarta tartóztatni Melvin Kadeket, igaz? Az igazságügyi algosz újrakalkulálta, és megalapozatlan kategóriába sorolta át a vádemelési javaslatot. Nem tudom, egyáltalán elsőre hogyan sikerült átfuttatniuk rajta. A letartóztatási parancsot haladéktalanul visszavonom. Azonnal távozzanak Kadek otthonából, a Libra munkatársai jogtalanul tartózkodnak ott, és én nem szeretnék egy pert a nyakunkba. Már értesítettem a Jupiter-igazgatóságot is, az akciót lefújtuk, a támogató egységeket visszarendeltük. Ha visszatért a Veritasra, az első útja az irodámba vezessen.”

Vireni elsápadt.

Svetlana mindig azt mondta, hogy folyamatosan egyeztet Memer elnökkel az ügyről! Mi az, hogy megkérdőjelezhető a bizonyítékok eredetisége? Mi az, hogy eljárási hibák? Ezt nem gondolhatja komolyan Memer!

A bizonyítékok egyértelműek, de ha válaszolna is Memernek, a Libra központja, a Veritas asztropolisz és a Ganümédész között a kommunikációs távolság jelenleg negyven perc.

Higgadtnak kell maradnia, de hogy az istenbe maradhatna higgadt?! Évek óta maximális titoktartás mellett dolgoztak az ügyön, és hivatalosan csak alig egy órával ezelőtt küldték el az értesítést a letartóztatásról.

Kadek már az érkezésükkor tudta, hogy Memer elnök üzenetet fog küldeni, és azt is tudta, miről.

Azaz jóval előtte egyeztetniük kellett.

Összejátszanak!

Nyílt az ajtó, és Kadek testőrségének parancsnoka, Taufik Morgan lépett be, mögötte három testőrandroid. A Vireni testébe ültetett taktikai-védelmi intel azonnal vörös fokozatba kapcsolt, és jelezte, hogy Morgan négy különböző kiberfegyvert aktivált a homlokába ültetett fejlézertől kezdve a csuklójában viselt vibropulzárokig, és az androidok is harci módba kapcsoltak.

– Kérlek, kísérd ki a Libra képviselőit! – intett a testőrnek Melvin.

„Aktívak a fegyverrendszerei! – üzente Komita. – Kiiktassam?”

„Meg ne próbáld, Jan! – figyelmeztette Dupree. – Az androidokra figyelj!”

„Az ügyészségi parancs érvényes – felelte mindkét ügynöknek Vireni –, az elnök asszony nem vonhatja vissza csak így, önkényesen, ehhez még neki sincs jogköre. Meghamisították a bizonyítékokat. Ez már politika. Csakhogy a Libra nem politizál, még akkor sem, ha Memer másképp gondolja.”

– Taufik Morgan – fordult a testőr felé –, figyelmeztetem, hogy a fegyverrendszer aktiválása a Libra képviselői elleni agressziónak minősül. Azonnal kapcsoljon le minden fegyveralkalmazást! Ön pedig – fordult Kadek felé –, kérem, készüljön fel az indulásra, különben az ISBA fogja a Veritasra kísérni, és az egész neuroszféra a letartóztatásán fog csámcsogni.

– Talán nem értette Junita Memer üzenetét? – kérdezte élesen Kadek. – Melyik része nem volt világos?

– Az eleje, a közepe és a vége – felelte Vireni ugyanolyan éllel a hangjában. – Az elnök asszony összejátszik önnel, és ezért neki is felelnie kell. Engem nem érdekel, kik maguk, de ezt a tömeggyilkosságot nem fogják eltussolni.

Kontaktján az ajtó előtt, valamint az Audrey-sziget hangárjában várakozó Libra-különítményeket hívta:

„Figyelem! Junita Memer a…”

Megszűnt a kapcsolat, és a szemébe villant Taufik Morgan vibrációs pulzárjának rubinvörös célzóoptikája:

– Ezt most fejezze be, ügyész asszony!

– Azonnal kapcsolja le a fegyverrendszereit és a turingtestőröket! – üvöltötte Dupree nyomozó Taufik Morgannek, miközben csuklórekeszeiből egy-egy impulzuslézer ugrott elő. – Figyelmeztetem, hogy minden, amit tesz, rögzítésre kerül, és felhasználható ön ellen!

– Nem hiszem – dörmögte Morgan.

Követhetetlen gyorsasággal oldalra lendült, és a tenyerébe ültetett tokból előugró vibrációs pulzárjával Dupree mellkasára célzott. A nyomozó elcsukló, sípoló hangot kiadva rogyott a márványpadlóra. Még a taktikai intelje sem tudta megvédeni.

Komita hátrahőkölt, impulzuslézerei megpróbálták befogni a testőrt, ő azonban olyan gyorsan mozgott, hogy csak egy elmosódott árny látszott belőle. A következő pillanatban torkon ragadta a fiatal nyomozót, és a padlóhoz vágta.

Aztán rátaposott az arcára.

A reccsenést követő pillanatban Vireni szemébe éles villanás mart.

Kétségbeesetten felsikoltott.

„Neurális rögzítő: végzetes hiba! – érkezett a rendszerüzenet. – Videótároló: végzetes hiba!”

A fényvillanás okozta fájdalom az elméjét égette, és kitöltötte az érzékeit. Csak az izzó fehérség létezett.

Taktikai intelje ezzel egy időben önvédelmi vészmódba kapcsolt.

Semmit nem látott, és nem tudott a szeméhez kapni sem, mert az izmai önálló életre keltek.

Ettől a pillanattól nem ő irányította a testét, hanem az intel.

Vakon az erkély felé szökkent, ki a nyitott ajtón, aztán az intel átvetette a testét a korláton.

Zuhant, és közben az arca elé siklott aquaruhája légmaszkja.