2.
Niculai hiába kereste Dávidot a Gogu Cantacuzinon. Csak szállásadónője volt odahaza, tűzvörös pongyolába öltözött, cigányarcú asszony. Tőle tudta meg, hogy Dávid elutazott, mert táviratot kapott Ungureniből.
– Bizony nem tudom, mi volt a sürgönyben, uram. Nem kötötte az orromra. Rossz hír lehetett. Elsápadt, mikor elolvasta Ghergheli úr. Szót se szólt, uram, igazán nem szép tőle, mert én úgy tekintettem, mint a fiamat, még külön villanykörtét is adtam az éjjeliszekrény-lámpába, pedig két körte sokat fogyaszt. Ilyenek ezek az albérlők. Se szó, se beszéd, csak csomagolt. Éppen elseje volt, uram, november elseje, házbérnegyed, azután tessék, a nagy sietségben a szobája árát sem fizette meg. Hogy mennyi ideje? Bizony pontosan egy hete múlt, ki is tettem egy kiadó-cédulát az ablakába, ki t
