Amy elaludt, ami némi aggodalommal tölt el a ma éjszakával kapcsolatban, másrészt viszont így simán ott hagyhatom az autóban Alisonnal. De most, a döntő pillanatban nem vagyok benne biztos, hogy végig tudom csinálni.
– Talán neked kéne bemenned – mondom a bejárati ajtót szuggerálva.
– Most viccelsz? Azok után, amit az újságírókról mondott neked? Tudja, ki vagyok. Egy ekkora városban semmi sem marad titokban. Az orromra csapná az ajtót, mielőtt egy szót szólhatnék. Nem, neked kell menned. Gyerünk, mielőtt elveszíted a bátorságodat.
– Már elvesztettem – motyogom az orrom alatt.
Semmi értelme vele vitatkozni. Vetek még egy utolsó pillantást Amyre – „Jól van”, mondja Alison bosszúsan –, kiszállok a kocsiból, és a palackzöld bejárati ajtó felé settenkedem. A sülő hús szaga elnyomja a lilaak
