Suzanne nem tudja, mi van a nővel, akire vár. A bátyja beszélte meg a találkozót – ő nyilván nemigen tud telefonálni, és ez aggasztó, noha gyakori jel. Nehéz valakiről véleményt alkotni a hangja és a testbeszéde rezdülései nélkül, de Suzanne tudja, hogy bármi történjék is, az biztos, hogy nem jó. Az ő munkájában soha nem az. Viszont pont ezért szereti. Korábban a reklámszakmában dolgozott, de rossz érzést keltett benne. Kitalálni, hogy sózzon rá az emberekre olyan dolgokat, amikre nincs szükségük. Hogyan érje el, hogy annyira vágyjanak rá, hogy annyit költsenek rá, amennyit nem is engedhetnek meg maguknak, csak azért, hogy utána ráébredjenek, az a tárgy nem teszi őket boldoggá, mert erre semmi sem képes. Semmi, amit meg lehet vásárolni. Nagyon hálás volt, amikor terhes lett, és otthagyhatt
