Hála az égnek. James áll a folyosó végén, konyharuhával törölget egy poharat, a hangja tudatosan könnyed.
– Igen… jól vagyok. – És így is van, most, hogy Paul elhúzódott tőlem, és eltántorog James mellett a bár felé.
– Minden rendben? – James aggódó pillantást vet Paul távolodó hátára.
– Igen. Azt hiszem, egy kicsit sokat ivott.
– Nem bántott, ugye?
– Nem, hozzám sem ért.
– Mit mondott? – kérdezi James.
– Őszintén szólva nem volt túl sok értelme – füllentek fesztelenül, próbálom palástolni a hazugságot, amit nem tudom, miért mondok. – Jobb, ha ezt kiviszem Natalie-nak.
A kertben gyorsan leteszem az italt az asztalra, a székemre roskadok, a lábam nem képes tovább megtartani.
– Jézusom!
– Mi a baj? – kérdezi idegesen Natalie.
– Újra összefutottam Paul Greennel.
– Hű! – Megragadja
