Karen feszülten mosolyog. Theo ez egyszer csendben van, boldogan rugdalózik.
– Igen. Sziasztok.
– Beszélhetnénk egy percre? – veti fel Della mereven. – Négyszemközt.
– Ööö, rendben. Vigyáznál addig Amyre? – kérem Natalie-t, aki átveszi a babakocsi fogantyúját, és előre-hátra húzkodja a babakocsit.
A kapuhoz sétálok, és kilépek az utcára. Dellával odébb megyünk a kocsma kertjétől, látom, hogy Chloe a babakocsi és benne Amy fölé hajol. Átkozottul remélem, hogy nem ébreszti fel. Még nem ittam meg a boromat, és ezután valószínűleg szükségem lesz rá. Della nyilván rám támad. Karen Chloe karjára teszi a kezét, és elhúzza onnan, engem pedig elönt az iránta érzett hála.
– Szeretnék elnézést kérni – mondja Della, és a kardigánja apró gyöngygombjait babrálja.
– Ó! – Erre nem számítottam.
– To
