Esetlen mentegetőzésbe kezdek, de ő kituszkol minket a szobából.
– Látta a rendőrség ezeket a határidőnaplókat?
Alison képtelen feladni, miközben Mrs. Mooney leterel minket a hallba, a kijárat felé.
– Nem, miért kellett volna látniuk? Graham ártatlan áldozat volt.
– Természetesen az volt – mondom határozottan. – Nagyon köszönjük, hogy időt szánt ránk.
Miközben lesétálunk az utcán, Alison töpreng, egyre vadabb teóriákkal áll elő, de én rá sem hederítek. Amíg ott voltunk, egy kis részem végig némán aggódott Amyért, és az enyhe szorongás, amely mostanra kényszerítő erővé fokozódik, egyre gyorsabban és gyorsabban hajt előre, míg Alison felém nem nyújtja a kezét.
– Hé, lassíts! Nem tudok így loholni ebben a cipőben.
– Bocs, csak… Amy. Már nagyon régen Natalie-nál van. Valószínűleg kiboru
