– Természetesen – helyesel Alison, és felír valamit a jegyzetfüzetébe. – Szívesen beszélne egy kicsit Grahamről, Mrs. Mooney?
– Igen, rendben.
Szenvedélyesen beszélt Hartsteadről, de most kisimul az arca, és az az érzésem, hogy maszkot ölt. Anyán is megfigyeltem ugyanezt, bár ő folyamatosan viselte a sajátját. Azt hiszem, most levette. Kíváncsi vagyok, vajon ez valamilyen szinten vigaszt jelent-e neki.
– Tehát aznap egy ügyfélre várt – valakire, aki az órára ment.
– Így van. Új ügyfél volt, tudom, mert nagyon örült neki. Nem ment jól az üzlet, így jó hírt jelentett egy új tanuló. Volt némi… őszintén szólva volt egy kis adóssága, amit nekem nem mondott el. Csak… utána tudtam meg.
– Nagyon nehéz lehetett – jegyzi meg Alison.
– Igen – mondja Mrs. Mooney kurtán. Nem dől be Alison együtté
