Tudom, hogy amikor elmegyek, felveszi a könyvet, és tovább élvezi a bort, és ettől utálatos féltékenységet kéne éreznem, de furcsa módon nem így van. Amióta visszaköltöztem Hartsteadbe, ő az első beszélgetőpartnerem, akivel kapcsolatban el tudom képzelni, hogy a barátom legyen.
– Lehetne, hogy én…? – Elhallgatok, bizonytalan vagyok a társas viselkedés szabályaiban. Olyan érzés, mintha randira hívnám. – Szeretnél néha újra összejönni? Ha egyszer szükséged lesz rá, hogy kiszabadulj otthonról.
– Igen, persze, jó lenne. – Úgy tűnik, örül.
Hű, ez könnyen ment. Öröm és büszkeség lüktet fel bennem, amiért kinyúltam, és eresztettem egy aprócska új gyökeret. Telefonszámot cserélünk, és azt mondja, értesít, ha legközelebb erre jár. Végigmegyek az utcán, hónapok óta először a gyomromban pezseg a b
