Aztán lelassul a szívverésem, és letörlöm a felső ajkamon gyöngyöző izzadságot, mert ott van. A nő felbukkan a söröző mögül, rám mosolyog, és végigtolja a babakocsit a kertet szegélyező ösvényen.
– Tettem vele egy kört a kert körül – mondja. – Mocorgott, és tudom, mennyire szeretted volna, hogy tovább aludjon. Megijedtem, hogy felébred, miközben vigyázok rá.
– Ó, kösz. – Iszom egy kortyot a borból, és remélem, nem veszi észre, mennyire remegek.
– Ugye nem gondoltad, hogy elfutottam vele? – nevet.
– Ha! Sok szerencsét hozzá – mondom, és összeszorított foggal leplezem az igazság morzsáját.
– Csatlakozol hozzám? – int az asztala felé, ahol, ha egy perccel ezelőtt arra nézek, láthattam volna a borospoharát, a könyvét és a kabátját.
– Biztos, hogy nem zavarok? Hisz épp olvastál.
– Nem, e
