TIZENHETEDIK FEJEZET
Gareth lassan vonult be a trónterembe, egy kicsit magára akart maradni, hogy összeszedje a gondolatait, emlékezetébe idézze, miért is akart királlyá válni. Belépett a boltozatos mennyezetű, kőpadlós, csupasz kőfalú, hatalmas helyiségbe, és lehajtott fejjel töprengve ballagott azon az úton, amelyen előtte az apja oly sokszor.
A terem közepére érve fölnézett, és a meglepetéstől földbe gyökerezett a lába.
Éjnek évadján megfordították a trónját, így az most neki háttal állt. Még meglepőbb módon valaki ült rajta. Az ő trónján.
Egy test körvonalait látta, a trónszék karfáján nyugvó kezet, és izzott benne a harag, tudni akarta, ki ilyen arcátlan, hogy a király trónján merészel terpeszkedni. Azt sem értette, hogy tudta az illető megfordítani a trónt, ezt az ezer esztendeje
