A játszótárs

Első fejezet

ELSŐ FEJEZETEvie

Forrón, gyorsan és hangosan vert a szívem. Ezt teszi egy lánnyal, ha tökön ragadja az életet. Valami hatalmas dolog küszöbén álltam, és csak egy aprócska lökésre volt szükségem, hogy fejjel előre beleugorjak – amennyiben belevágok ebbe az őrült tervbe.

– Gyerünk, Evie! – biztatott a legjobb barátnőm. – Hagyd, hogy megvajazza a croissant-odat!

Maggie a damasztszalvétába kuncogott, én pedig a szememet forgattam.

– Nem fogok ágyba bújni egy idegennel.

Nagyobb terveket forgattam a fejemben, amelyekben egy olyan férfival való érzéki gyönyörök szerepeltek, akire mindig is vágytam. Már nem voltam szégyenlős kamaszlány. Eléggé magabiztos voltam ahhoz, hogy bevalljam, mit akarok, és meg is szerezzem azt. Megajándékozom vele magam. Kipipálok egy tételt a bakancslistámon, amikor eljön az ideje, hogy túllépjek a titkos álmodozásaimon.

Maggie is a szemét forgatta.

– Tudom. Smitht nézted ki magadnak.

A huszonegyedik században élünk. Egy nő szexuális téren is megszerezheti, amit akar, anélkül, hogy olcsó ribancnak érezné magát.

Smith Hamilton a bátyám legjobb barátja. És holnap este azt sem fogja tudni, hol áll majd a feje.

A bennem élő feminista büszkén verte a mellét, és harci kiáltás szakadt fel a torkából.

Meg fogom csinálni.

Smith azt fogja tenni, amit akarok.

És leszarom, ha ellenkezni próbál.

Körbeforgattam a rubinvörös bort a poharamban, mosoly játszott a szám szélén.

– Intelligens, tanult, bűnösen vonzó, és fogadok, hogy a legtöbb korunkbeli pasival ellentétben tudja is, mit csinál az ágyban.

Gúnyos mosolyra húzódott Maggie csillogó, rózsaszín ajka.

– Dögös pasi, azt elismerem.

Az utolsó esténket töltöttük a bájos kis francia faluban, ahová azért látogattunk el, hogy hegyet másszunk, helyi borokat kóstolgassunk, és teletömjük a hasunkat ropogós kenyérrel és lágy sajttal. Holnap felülünk a Párizsba tartó vonatra. Maggie onnan hazarepül, hogy belépjen az új munkahelyére, én pedig belevágok a Hülyére Keféljük Smitht-tervbe.

Miután lediplomáztunk, az elmúlt két hétben Maggie-vel Európában túráztunk. Enyhén szólva se túloznék, ha azt mondanám, hogy el voltunk zárva a kísértésektől a lányiskolában, ahová jártunk. Most tehát meg akartunk ízlelni mindent, amit csak az élet nyújthatott, és a kezdet elég jól sikerült. Táncoltam a holdfényben Toszkánában, csigát vacsoráztam egy francia faluban, és az életemet kockáztattam egy motortaxi hátsó ülésén Budapesten. Világhírű turistalátványosságokat látogattam meg, és megismerkedtem a helybeliekkel. Egyetlen dolgot nem tettem: nem éltem át olyan orgazmust, amelyet nem önmagamnak köszönhettem. Fura, tudom. De már tudtam, ki lesz az a férfi, aki változtatni fog ezen.

Bólintottam, és ittam még egy kortyot a boromból. Smith dögös volt. És magas. És észvesztően szexi. Össze kellett szorítanom a combomat, hogy elfojtsam a felébredő izgalmat.

Felsóhajtottam. Nem! Ez csak a szexről szól. Nem engedem meg magamnak, hogy belemerüljek az összes csodálatos tulajdonságába, bár sok volt belőle.

Akkor is kedves volt velem, amikor még idegesítő kiscsaj voltam, ő és a bátyám pedig tinédzserek. Míg a bátyámnak nem jelentett gondot rám üvölteni, hogy takarodjak ki a szobájából, és becsapni mögöttem az ajtót, addig Smith letérdelt, hogy egy magasságban legyen velem, megpaskolta a fejemet, és megígérte, hogy később majd megnézi a békámat, ha most egy kis időre békén hagyom őket. Mindig rendes volt velem. Talán néha még olyankor is, amikor meg sem érdemeltem.

A szerető szüleim és a szigorú neveltetésem gondoskodott róla, hogy ne térjek le a jó útról, és őszintén szólva azt tettem, amit elvártak tőlem, és soha nem hajlottam el. Akkoriban úgy gondoltam, hogy ez a helyes, de ma már sok mindent nagyon bánok. Többé nem akarok mások szabályai szerint játszani. Úgy akarom élni az életemet, ahogyan nekem tetszik. Ebbe beletartozik az a titkos légyott is, amelyet eddig soha nem volt bátorságom kicsikarni magamnak. Szinte beleszédültem a gondolatba.

– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod Smithszel? – kérdezte Maggie, visszarántva a jelenbe.

Ah, Smith! Boldog sóhaj szakadt fel belőlem. Ő volt az összes tinédzserkori fantáziám főszereplője. Okos volt, édes és vonzó. És maga a sebzett alfahím. Jól titkolta, a legtöbben nem is vették észre. Viszonylag nagyfiú volt már, amikor örökbe fogadták, és tudtam, hogy a család utáni sóvárgás formálta őt azzá az emberré, aki mára lett. Biztos voltam benne, hogy legalább annyira vágyott a szerelemre, elfogadásra, és arra, hogy tartozzon valakihez, mint én. Talán még jobban.

– Természetesen. – Még soha semmiben nem voltam ennél biztosabb egész életemben. – Miért?

Maggie az ajkát harapdálta.

– Csak nem vagyok benne biztos, hogy Smith az a férfi, akinek először oda kellene adnod magad. Túl sok bonyodalommal járhat.

Vállat vontam. Már ezerszer végiggondoltam a tervem ellen és mellett szóló érveket. Smith holnap érkezik Párizsba, hogy meglátogassa a bátyámat, aki üzleti úton van a városban. Együtt vacsorázom velük. Lesz majd bor és beszélgetés… és aztán később valami édesebb is desszertnek. Tökéletes volt az időzítés. Nem is találhattam volna varázslatosabb helyszínt az első – oké, szigorúan véve a második – próbálkozásomra. Párizs volt gyakorlatilag a romantika fővárosa. Semmi sem alakulhat rosszul.

És aztán visszatérünk majd Chicagóba, ami elég nagy város ahhoz, hogy el tudjam kerülni Smitht, ha később kínossá válna a dolog, ahogy arról Maggie meg volt győződve.

– Bármi legyen is, ne áruld el neki, hogy gyakorlatilag még szűz vagy! Elriasztanád vele – figyelmeztetett Maggie.

– Először is, nem vagyok szűz. Megtettem…

Elhessegette az ellenvetést.

– Ja, tudom. Hogyishívjákkal. Az nem számít.

– Miért nem? Persze hogy számít. – Felegyenesedtem a széken. De még mennyire számított.

Maggie a szemét forgatta.

– Nem elégített ki téged. Még csak meg sem próbálta romantikussá tenni az élményt. Orgazmus nélkül pedig nem számít igazi szexnek. Újrázni kell. Ez gyakorlatilag elő van írva a lányok kézikönyvében.

Átgondoltam, amit mondott, és úgy döntöttem, hogy tetszik a magyarázata. Újrázás. Tökéletesen illett az új merész személyiségemhez és az „azt csinálok, amit akarok” filozófiámhoz.

– Várjunk csak, ezt hogy érted? A férfiak nem szeretik, ha elsőként hódíthatnak meg egy ismeretlen területet, meg ilyesmi?

Szomorúság sugárzott Maggie szeméből.

– Nem, mert az okos férfiak tudják, hogy a nők hajlamosak ragaszkodni az első partnerükhöz. Smith nem szívesen megy majd bele ilyesmibe veled. – Kavarogtak a fejemben a gondolatok, de Maggie folytatta. – Olyan sok elvárás és érzelem kapcsolódik az első alkalomhoz. Lehet, hogy ezt nem akarja majd vállalni. És lehet, hogy fájdalmat okoz neked, és amennyire Smitht ismerem, ez biztosan nem tetszene neki.

Ez valóban így volt. Smith mindig figyelmesen bánt velem.

– Rendben. Nem fogok beszélni neki hogyishívjákról, sem pedig arról, hogy újrázásra van szükségem.

Hagyom majd, hogy azt higgye, zsákmányra vadászó szextigris vagyok. Ez sokkal jobban hangzott, mint a szomorú alternatíva, vagyis bevallani Smithnek, hogy életem huszonkét éve alatt még soha nem elégített ki férfi.

De mindez holnap este meg fog változni.

És én már alig várom.