A játszótárs

Második fejezet

MÁSODIK FEJEZETSmith

Azok az átkozott idomok voltak az elsők, amelyeket megláttam, mihelyt beléptem a bárba.

Teltek és kerekek.

Magasak és karcsúak.

És a személyes kedvenceim – az alacsonyak és mokányak. Pontosan megfelelőek háromujjnyi scotchnak tisztán.

Úgy meredtem a poharakra, mintha képes lettem volna az akaraterőmmel magamhoz hívni őket, ha eléggé igyekszem.

Szia, gyönyörűm! Gyere apucihoz!

Letettem az utazástól sajgó hátsómat egy üres bárszékre, és egy hangos nyögéssel a fényes mahagóni pultra dőltem. Az időeltolódás miatt őrülten lüktetett a fejem, és odaintettem a pultost, abban a reményben, hogy kezdetleges középiskolai francianyelv-tudásom elég lesz egy ital rendeléséhez.

– Uh, egy scotchot, s’il vous plaît! – intettem a palackra, és vártam reménykedve.

A pultos válaszképpen rám vigyorgott, és lófarkas fejével bólintott.

– Oui, monsieur!

Biccentettem köszönetképpen, és letettem a mellettem álló üres székre az aktatáskámat.

Pokoli napom volt. Többször is elhalasztották a gépem indulását, de szentül megfogadtam, hogy nem fordulok vissza. A haverom, Cullen számított rám, és kizárt dolog, hogy cserben hagyjam őt. Hatéves korom óta mindig mellettem állt. Együtt horzsoltuk le életünkben először a térdünket. Együtt ittunk először sört. A pokolba, még az első csókot is ugyanazzal a lánnyal váltottuk! Ez azokban az időkben volt, amikor bármennyire is kedveltük mindketten Suzie Hammerschmidtet, még ő sem állhatott közénk.

Ami azt jelenti, tényleg észhez kellett volna már térnem, és kiverni a fejemből Evie-t, Cullen kishúgát.

Összeszorítottam a szememet, és dühösen megdörzsöltem az arcomat.

Átkozott Evie!

Hét évvel volt fiatalabb nálunk, de ez nem gátolta meg benne, hogy állandóan láb alatt legyen. Evie Knievelnek becéztük a kaszkadőr fickó után, de csak vicceltünk. Kölyökkorunkban állandóan követett bennünket a csillogó kis fehér cipőjében és csipkés ruhájában, lobogtak utána mézszínű, göndör tincsei. Csak akkor vette ki a hüvelykujját a szájából, ha figyelmeztetni akart bennünket, hogy bármit is készültünk tenni, az fájni fog a végén. Még ma is elmosolyodom rajta, ha eszembe jut.

„Ha rámentek a jégre, fiúk, bele fogtok esni a vízbe, és meghaltok.”

„Ha meggyújtjátok azt a tűzijátékot, srácok, le fog robbanni a kezetek.”

„Ha felmásztok arra a fára, fiúk, akkor ki fogjátok törni a nyakatokat.”

Csak éppen úgy hangzott, hogy fáha, amit mondott, mert kiskorában raccsolt egy kicsit. Majdnem olyan idegesítő volt, mint ő maga, de így utólag visszatekintve egyúttal cuki is.

A francba!

A pultos elém tolta a borostyánszínű italt, biccentettem köszönetképpen, aztán nagyot kortyoltam belőle. A skót whisky égette a torkomat, kényelmesen leülepedett a gyomromban, és felmelegített. Mióta több mint tizenöt órával ezelőtt eljöttem otthonról, most először kezdtek ellazulni a feszes izomcsomók a nyakamban és a vállamban.

Három választásom volt: bevenni egy fájdalomcsillapítót, vagy ledőlni, vagy reménykedni, hogy az alkohol kellemes ködbe burkolja majd az agyamat. Még nem volt elég késő a lefekvéshez, ráadásul hamarosan találkozom Cullennel és a húgával.

Abba kell hagynom az idegeskedést! Nem nagy ügy. Csak túl kell élnem a vacsorát és a rövid látogatást, aztán Evie megy is tovább a barátnőjével. Akkor Cullennel végre koncentrálhatunk a saját dolgunkra.

Sima ügy.

Kirángattam a mobilomat a zsebemből, hogy megnézzem, jött-e sms, mióta leszállt a gépem, de még mielőtt végiggörgethettem volna, egy hangos kiáltás visszhangzott végig a báron.

– Smith, te gazember! Olyan jó újra látni téged!

Cullen elindult felém széles mosollyal, de így is látszott rajta, hogy mennyire fáradt. Ráncok szabdalták az arcát, amelyeknek egy éve még nyomuk sem volt, és karikás volt a szeme. Mivel magam is munkamániás vagyok, így azonnal felismertem, hogy a stressz okozhatta, de ezzel hamarosan megbirkózunk majd.

Felálltam, megöleltük egymást, aztán intettem neki, hogy üljön le.

– Én is örülök, hogy látlak, haver! Túl régen nem találkoztunk.

Sikerült kapcsolatban maradnunk ugyan, de ez elég nehézkessé vált az utóbbi években. Miután Cullen átvette a családi üzlet vezetését, keményen dolgozott azért, hogy bővíthesse azt. És meg is tette. Eljutott egészen Párizsig. A túl gyors növekedés azonban problémákat is okozott, és éppen azért voltam itt, hogy segítsek neki megoldani ezeket.

– Bárcsak engedted volna, hogy kimenjek érted a repülőtérre! – jegyezte meg Cullen, miközben helyet foglalt és intett a pultosnak. Felemelte az ujját, rám mutatott, aztán felém fordult. – El tudtam volna szabadulni kissé korábban is.

– Most ezt mondod, de nyilvánvaló, hogy mekkora rajtad a nyomás. Azért jöttem, hogy segítsek, ne pedig tovább nehezítsem a helyzetedet. Ráadásul kellemes is volt az út a taxival. A sofőr egész idő alatt franciául beszélt hozzám. Szerintem nem is vette észre, hogy csak a tizedét értettem annak, amit mondott.

Cullen kuncogott, aztán az órájára nézett.

– Evie bármelyik percben itt lehet.

Kortyoltam egyet az italomból, és csak biccentettem. Hülyeség volt félig-meddig azt kívánni, bárcsak Evie késne, vagy el se jönne. Nevezzetek nyugodtan hülyének, mert pontosan ezt kívántam. Az utóbbi években a bosszantó Evie valahogy formás, pokolian vonzó nővé változott, aki befurakodott az álmaimba, és ebbe lassan belepusztultam. A repülőúton idefelé számokkal kellett volna foglalkoznom, ehelyett elbóbiskoltam, és azonnal bele is zuhantam életem legerotikusabb álmába.

A tónál voltunk, a nyaralójukban, és bár úgy tízéves korom óta nem jártam ott Evie-vel együtt, az álmomban már felnőtt nő volt. Elmentem úszni a holdfényes éjszakában. Evie a parton várt egy férfiingben – az én egyik ingemben –, és nem viselt semmi mást.

Kiszáradt a szám, miközben figyeltem, ahogy szép lassan kigombolta magán az inget. Mint egy lassított felvételen, szétnyílt az ing, és feltárult minden idők legszexibb teste. Csodás, telt mellek. Elég széles csípő, hogy jól megmarkolhassam, és karcsú, kecses lábak, amelyek a vesztemet okozzák, mert nem tudom eldönteni, hogy mit akarok jobban: azt, hogy a derekamra vagy pedig a nyakam köré fonódjanak.

Evie…

Abban a pillanatban felriadtam, amikor a vízbe lépett anyaszült meztelenül, és egész testével a keménységemhez simult. Még szerencse, hogy így történt, mert különben bajba kerültem volna.

– Rendeljünk valami előételt, amíg várunk?

Cullenre pillantottam, és megköszörültem a torkomat.

– Persze, ahogy akarod!

Nem is lehettem volna nagyobb seggfej. A barátom örült, hogy majdnem egy év után újra lát, én pedig meztelenül képzeltem magam elé a húgát. Nem mintha valóban Evie testét láttam volna a lelki szemeim előtt. Kizárt, hogy ilyen szexi legyen a ruha alatt!

Igaz?

Mielőtt még újra elindulhatott volna lefelé a vérem, gyorsan becsaptam az ajtót az ilyesféle gondolatok előtt, és az aktatáskámért nyúltam.

A munka a legjobb módszer, hogy az ember kiverje a szexet a fejéből.

– Szóval, mesélj, mi a helyzet a Sophiával? Átnéztem a számokat, amelyeket küldtél, és úgy tűnik, hogy kissé korai volt a bővítés. – Sophia volt a fehérneműgyártó cég neve, amelyet a nagymamája alapított, amikor Cullen még pelenkát hordott.

Megrándult Cullen arca, de felemeltem a kezemet.

– Ne szarj be! Nagyon jónak tűnnek a dolgok, és nem is történt semmi katasztrofális. Azt hiszem, mindent rendbe lehet hozni, csak kreatívnak kell lennünk. Sokat segítene, ha növelni lehetne az eladásokat az év vége előtt, hogy felhalmozzunk egy kis forgótőkét.

– Vicces, hogy ezt szóba hoztad – jegyezte meg Cullen, és belekortyolt a whiskyjébe. – Már keressük az új lehetőségeket, nyitni akarunk a közösségi média felé, és ott is reklámozni a termékeinket. De még gyerekcipőben járunk. Nana a haláláig ellenezte az ilyesmit. Nem akart pénzt költeni internetes portálra. Ő a régi idők gyermeke volt. Azt akarta, hogy az emberek bejöjjenek a boltba, megérintsék az anyagot, kiélvezzék a személyes vásárlás okozta örömet. Azt szerette volna, hogy bárhogyan is nézzen ki egy nő, szépnek érezze magát, amikor kilép az üzletből.

Cullen szomorúan mosolygott, és egy pillanatra irigyeltem őt. Igen, elveszítette a nagymamáját, de legalább közel álltak egymáshoz, amíg élt. Ahogyan az egész Reed család.

Én elég szerencsés voltam ahhoz, hogy hatéves koromban örökbe fogadott egy szerető család, de a szüleim akkor már az ötvenes éveik közepén jártak, és a gyerekeik sokkal idősebbek voltak nálam. Igazán csak a legfiatalabb nővéremhez, Pamhez álltam közel. Mindnyájukat nagyon szerettem, és örökké hálás leszek nekik azért, amit tettek, de mindig úgy éreztem, hogy hiányzik valami az életemből, hogy kívülálló vagyok.

– Ez a cég volt a nagymamád élete, és mindent meg akarok tenni azért, hogy ne veszítsük el az alapkoncepcióját. Ez maga a márka. Szóval továbbra is ezt a személyes kapcsolatot kell a középpontban tartanunk, miközben más módszerek alkalmazásával gondoskodunk az üzleti hatékonyságról – próbáltam megnyugtatni Cullent.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer együtt fogok majd dolgozni Cullennel, de a saját családom jól működő vállalkozásának csak egy kisebb részét irányítottam, így bőven maradt szabadidőm. Az a fajta vagyok, aki szereti az ilyesmit valami hasznossal kitölteni ahelyett, hogy csak lustálkodna. Azt hiszem, nyugodtan hívhattok A típusú személyiségnek.

Cullen elvigyorodott, és rám kacsintott.

– És itt jössz te a képbe. Tudsz nekünk segíteni, hogy kitaláljuk, miképpen tudjuk kihúzni a meglévő tőkével a tél végéig? Tavasszal megkezdődnek a divathetek Párizsban, és akkor minden rendben lesz. De most még… – vont vállat – szűkében vagyunk a pénznek.

Kinyitottam az aktatáskámat, és elővettem a dossziét, amin az elmúlt héten dolgoztam, aztán Cullen elé csúsztattam a bárpulton. Felnyitotta, gyorsan átfutotta az utolsó oldalt, aztán hitetlenkedve rám nézett.

– Ez komoly? Biztos vagy benne?

– Amilyen biztos csak lehetek. A befektetés nem egzakt tudomány; van pénzem, amelyet felhasználhatok. Átnéztem a vagyonrészt és a tavaszi terveiteket, és egyetértek veled. Remek lesz a következő év! Csak egy kis segítségre van szükségetek, hogy átvészeljétek az átmeneti nehézségeket.

Cullen egy pillanatra elfordította a fejét, szinte szemmel láthatóan kiáradt belőle a feszültség, ahogy kifújta a levegőt.

– El sem tudom mondani, hogy mit jelent ez a számomra. Ez… ez jelent mindent, Smith. Te vagy a legjobb barát. Nincs nálad rendesebb fickó!

Mintha szögeket vertek volna a mellkasomba a szavai. Ha olyan jó barát lennék, akkor nem képzelném az ölembe a húgodat, vagy valami sokkal nagyobbal a szájában, mint a hüvelykujja.

De megtartottam magamnak ezeket a gondolatokat, mert ki fogom őket verni a fejemből. És talán a nadrágomban rejtőző vadállatot is, attól függően, hogy Evie milyen ruhában jelenik meg ma este.

Nem, az iránta érzett vonzalmat fogom kiverni a fejemből. A földre birkózom, lefogom és legyőzöm.

És semmi sem állíthat meg. Még a szexi, gömbölyű csípőjű Evie sem.