TIZENKETTEDIK FEJEZETSmith
– Ne menj el, kérlek!
A szavak kibuktak a számon, mielőtt megakadályozhattam volna, pedig tudtam, hogy el kellene őt engednem. De bármennyire is kellett volna ez ahhoz, hogy megőrizzem az ép eszemet, nem bírtam látni a fájdalmat Evie szemében. Én hívtam őt ide. Evie semmivel sem érdemelte ki a szemét viselkedésemet azon kívül, hogy elfogadta a meghívást.
Arról már nem is beszélve, hogy nyilvánvalóan ugyanannyira várta ezt az estét, mint én Cullen sms-e előtt, mert kicsípte magát, és halálosan szexin festett. Fekete átkötős ruhája kiemelte az alakját, és viszketett a tenyerem a vágytól, hogy megérintsem a testét.
Evie visszabámult rám, lerítt azt arcáról a határozatlanság.
– Nem igazán tűnik úgy, mintha társaságra vágynál…
– Néha egy pöcs vagyok. Elég régóta
