Az út hosszú volt, szürke és könyörtelen. – Elvtárs, lehet, hogy hőstett vár magára, világra kell segítenie a gyermekét – súgta oda Levnek az egyik asszony, egy ráncos, elgyötört arcú bábuska. – Van vodkája a sterilizáláshoz?
Vodka a sterilizáláshoz.
Vodka a sterilizáláshoz.Ez később fergeteges szállóige lett köztük Rudival. Amikor az élet apró kudarcai elkeserítették őket, Rudi csak annyit mondott: – A francba, Lev. Kell egy kis vodka a sterilizáláshoz.
Az emlék megmosolyogtatta Levet.
– Min mosolyogsz? – kérdezte Sophie.
– Semmin. Csak eszembe jutott Rudi.
A lány tovább nyisszantgatott és formázott. Lev lepillantott a szürke hajcsomókra széke mellett a földön. Gondolatban visszatért a buszra és az ablak előtt elsuhanó árnyéktalan tájra, meg a bábuskára, aki felgyűrte az ő karján az
