– Igen. Drótvágó. De nagyon nehéz.
– Nem áll kézre neked?
– Nagyon nehéz. Férfikéz kell hozzá.
– Ja.
Sophie leült Lev mellé, és cigarettára gyújtott.
– Lev! – mondta Ina. – Hallod, amit mondok? A drótvágó nagyon nehéz. Tiszta pénzkidobás volt.
– Nem számít.
– Nem számít? Mi az, hogy „nem számít”? Azt akarod mondani, hogy már van kidobni való pénzed?
– Nem…
– Abból, hogy egy konyhán dolgozol?
– Nem.
– Akkor meg mit akartál mondani?
– Majd keresek másik drótvágót… kisebbet, könnyebbet.
– Nem érdemes. Boldogulok én a saját szerszámaimmal.
– De kaptál szappant is. Az tetszett?
– Drágának látszik.
– Nem olyan nagyon drága. De jó az illata?
– Igen.
– Jól van, mama. Hát… boldog karácsonyt. Maya viseli az anorákot?
– Igen. De tudod, éjszaka mindig sír. Azt kérdi tőlem: „Papa is
