Az előadóteremben Lev lenyűgözve bámulta a lélegzetelállító, hatalmas teret és a fényárban úszó színpadon megjelenő zenekart. Lydia a helyükre vezette, Levet megint megcsapta az autóbusz-utazás szaga, az izzadsággal keveredő parfümé vagy dezodoré, és arra gondolt, milyen hihetetlen, hogy most itt ülnek egymás mellett, ebben a híres hangversenyteremben.
Múltak a percek. A zenekar várt. A közönség elnémult. A teremben itt-ott fojtott köhögés hangzott fel. Lydia kicsit nehezen lélegzett. Zöld blúzán apró paradicsomléfolt éktelenkedett, Lev eddig észre se vette. Érezte, mennyire szorong az asszony.
– Beszéljen még Elgarról – mondta halkan, hogy megnyugtassa Lydiát, és átsegítse ezeken a gyötrelmes pillanatokon.
– Nos, mit is mondhatok? Ebből a versenyműből majd kihallja a mélységes vágyakoz
