A BALFASZ BRAZIL
Az özvegy, igaz, Foxi biztatására, de önként jött be az Ecseriről, hogy az áldozat tetemét azonosítsa. Most földúltan vitatkozott a századossal.
– De hát micsoda őrültség ez?! Én találtam rá otthon, vérbefagyva, a fél ház látta, maguk látták, hát csak tudják, hogy ő az?!
– Persze, hogy tudjuk, ön talált rá… velőtrázó sikollyal… Nagyságos asszonyom, mélyen egyetértek, és szégyellem magam, hogy ilyesmivel kell zaklatnom ebben az állapotában… értse meg, kérem, formaság. Ostoba formaság, de kötelező…
– Én azért jöttem… a hadnagy úr azzal biztatott, hogy a holttesttel kapcsolatban intézkedhetem…
– Hát azt tetszik csinálni, nem?
Beléptek a boncterembe, a törvényszéki kórboncnok, a snájdig Hoffmann doki, némán emelte föl a márványasztalon fekvő halott arcáról a lepedőt.
