Mert ezt hallván, Erzsike elsápadt. Mit gondolhatott felőle a fiatalember, ki mint volt alkoholista már több mint egy éve nem ivott szeszes italt?
Miféle züllött nőszemélynek, miféle zugivónak nézhette őt, amint belépvén a házba, megérezte az összetört üveg nyomán uralkodó kisüsti bűzt, amit Burián ama szerencsés véletlen folytán, hogy ő viszont kocsmázott (bár a föntiek szerint – nyilván – egyedül ivott), nem érzett meg? Erzsike tehát fürkészőn Göncölre nézett, vajon olyan ember-e, ki megtartja titkát; vagy az első adandó alkalommal árulkodni fog? S ekkor viszont a sápadtság után újra, most már negyedízben, tüzelni kezdett az arca, mert ahogy jól megnézte magának Göncölt, a fiatalember sűrű pillájú, félénken lesütött, nagy, sötét szeméről, lányosan finom, kreol bőréről, gátlásos, suta mo
