Bár Erzsike ápolónői ténykedése ugyancsak régebbi esemény, történetünk logikája mégis azt követeli, hogy e helyt tegyünk róla először említést. Azt sem árt tudnunk ezzel kapcsolatban, hogy Erzsike édesapja, Kefe Béla (eredeti nevén Kefe Endre Béla Levente, ki a fölszabadulás után zengzetes háromtagú keresztnevéből, mely a magyar történelmet s ezen keresztül az ősi magyar virtust volt hivatva idézni, kettőt józan politikai megfontolásból elhagyott) cukrászmester volt, és cukrászműhelyét a negyvenes évek végén, az államosítások idején, egyszemélyes kócerájjá züllesztette; a nehéz időket így átvészelvén, az új gazdaságpolitika szellőjének első fuvallatára lassan, de föltartóztathatatlanul gyarapodni kezdett, s mire egy szem leánya érettségiző sorba került (ezerkilencszázhatvanegyet írtunk akk
