Fejezet 5
1009 Words
És azt nem mondták, ki verekedett?!
A választ meg se várják. Négyen esnek neki, nem gumibottal, puszta kézzel, kiszámítottan, komótosan, profi módra. Ha az egyik az arcába csap, a másik a gyomrába, a harmadik tökön rúgja, a negyedik tenyéréllel a tarkójára ver, ha összeesik, fölrántják és kezdődik elölről. A másik öt nézi, és elgondolkodhat, mi vár rá.
Surján Dodó a fűszerestől telefonál. – Mihály, segíts, ezeket agyonverik.
Mér hívtál rendőrt?
Mer igazi bunyó volt, vér folyt. Késeltek. Be voltak szíva páran, és a Rigó Feri úgy gondúta, hogy rendet csinál... Ha valaki ott marad nekem, bezáratják a kocsmát, és engem sittelnek le.
A sarusdi körzeti megbízott, akkora parasztember legalább, mint a Rigó Feri. Ő is badibildinges. Csak közelebbről látszik, hogy cigány. Kirohan a házból bevágja magát az Opeljébe, kilő, elporzik.
Berúgja a bélási rendőrörs ajtaját. Addigra a cigányok a rács mögött ülnek, a rendőrök söröznek a jól végzett munka örömére.
Te mit keresel itt? Ez Bélás, nem Sarusd!
Hat cigányember eltünését jelentették. Ha jól látom, ők azok. Mi a bűnük?
Verekedtek. Nézd meg őket! Össze-visza verték egymást.
Beviszem őket a kórházba, orvosi látleletet vetetek.
Innen, te hülye kommandós?! Ez Bélás, nem Sarusd! Itt te nem vagy illetékes.
Az orvos meg tudja állapítani, ha kényszervallatást alkalmaztatok.
Mi? Hozzátok nyúlt itt valaki egy ujjal is?
A cigányok kórusban tiltakoznak: nem, nem, Isten bizony, senki!
Nyerges Mihály sarusdi körzeti megbízott most Béláson, Rigó Feriéknél ül az egyetlen karosszékben. – Engem nem érdekel, kik voltak, bár arról elbeszélgethetnénk, rendjén van-e, hogy az igazi garázdák helyett hat ártatlan romát vernek dadogósra itt az őrsön... csak azt mondd meg, kit szúrtak meg. És hogy hol találom.
Rigó Feri nem akárki, náluk televízió is van. Hosszan bámulja a reklámot, a legújabb hónaljszpréről és intimbetétről; vonakodva szólal meg, mint akinek nehezére esik a beszéd. – Ne nézz hülyének. Ha tudod, má’ köteles vagy jelenteni is.
Ha neked annyi ezresed volna, amennyit én má’ nem jelentettem abból, amit tudok...!
Nem hiszek neked, rohadt romazsaru...
Hát jó. Nyerges Mihály föláll, és indul. Kint már éjszaka van, a putrik sora földre lapul az éjszakában, mint a megbúvó állat. Mihály némi gondolkodás után belöki az egyik putri ajtaját. Bent meleg van, félhomály, halk gyerekzsibongás, bűz. Legalább nyolc gyerek nyüzsög elől láb alatt, hátul az ágyon fekszik valaki, de nem látni kicsoda, körülveszik a fölnőttek; ki állva, ki ülve. Mihály jöttére elnémul minden nesz. A körzeti megbízott félretolja az embereket: a sarokban, horpadt díványon fekszik a megszúrt cigány szinte vérbefagyva.
És ha elvérzik nektek? Mit csináltok vele? Elkaparjátok? Ki szúrta meg?
Ellenséges csönd. Mihály kifordul.
Benyit az orvoshoz, a család éppen vacsorázik.
Né, a Mihály! Mi van, Mihály? Hogy van a feleséged, elmúlt már a derékfájása?
Most nem érek rá, doktor úr. Sürgős.
A többiek némán, ijedten figyelik a családfőt, aki bepakol az orvosi táskába. – Szúrt seb?
A kocsiban a körzeti megbízott kendőt vesz elő.
Ne haragudjon, doktor úr, tudja, ahogy a múltkor. Ha baj van, rámfoghatja. A Nyerges Mihály bekötötte a szemét, nem tudja hol volt. Az orvos bólint. Mihály az orvos kezébe adja a kendőt, az orvos egy percre a szeme elé emeli, aztán visszaadja. Mihály visszadugja a zsebébe. Megadatott a császárnak…
Na, nyomás, kifelé mindenki! – mondja a körzeti megbízott, és elzavarja a sok jajveszékelő romát a sebesült mellől.
Egy lavór forró, tiszta vizet kérek.
Ugorjatok, a kurva anyátokat! És a víz tiszta legyen! Tiszta!
Mihály, szól hátra az orvos munka közben, bekötötted a szemem, jó, nem tudom hová vittél... de hogy a Lakos Józsit nem ismertem föl, azt élő ember el nem hiszi nekem. Én húztam ki az anyja hasából.
Ezek nem is látták magát, doktor úr. Itt nem járt orvos hónapok óta. Ahogy ők bíznak magában, maga is bízzon már bennük.
Kórházba kéne vitetni... túl sok vért vesztett...
Az nem megy. Vagy meggyógyítja az isten, vagy nem. Ha meghal, magát hívják ki: állapítsa meg az infarktust vagy valami jót... ne kelljen boncolni... Úgyse találják meg, ki szúrta le; én se találnám meg. De gyagyásra vernek vagy tizenöt embert, és legalább tizet bevarrnak. Ártatlanokat...
Mielőtt beszállnak az Opelbe, Nyerges Mihály kirobban: – A saját anyám nyomja ki a szememet, ha én még egyszer idejövök segíteni nektek, rohadékok! Én se egy jó szót, se őszinteséget nem kapok tőletek, csak a balhét vigyem el mindig?! Mi a kurva anyámnak vigyem vásárra a bőröm, ha egy köszönömöt se kapok?!
Csönd. Sötét. Az éjszakába beleolvadnak a kormos arcok, csak a szemek fehérje villog. Egy asszonyhang, talán inkább öregasszony hang szólal meg halkan.
Azér Mihály... köszönjük...
Bassza meg... most már kinn vagyok a vízből...
*
A szerpentin alján, ahol a 91-es busz is lejön a Rózsadombról, a Margit körút torkolatában egy nem föltűnő nem is nagyon új, két-három éves, egyszerű, szilvakék BMW-t állít meg a piros lámpa. Benne negyven körüli, barna féri ül látszólag közömbös, inkább derűs hangulatban. Mögötte a harmadik kocsi egy szintén jelentéktelen, fűzöld Suzuki Swift 1300-as, amiből sok ezer szaladgál a városban. A Suzuki Swift jobb első ajtaján, a vezető mellől kiszáll egy drapp dzsekis, harminc körüli férfi, jelentéktelen, jellegtelen figura. A szemébe húzva fekete baseball sapka. Sietség nélkül megkerüli elölről a BMW-t, a nyitott vezetőablak mellé lép, dzsekije alól hangtompítós pisztolyt vesz elő, és két golyót ereszt a BMW-ben ülő férfi halántékába. A Margit körút mindent elnyelő közlekedési alaplármájában nem is hallatszik a két pukkanás. Az tűnik föl, hogy a lámpa zöldre vált, a BMW mégsem indul. Nagy dudakoncert.
Mi lesz, faszikám, elaludtál?!
Ez tajt siker, ráborult a kormányra és szunyál...
Vagy rosszul van.
Hé, mi lesz ott?! Lefulladt vagy nem találja a sebességet?!
Türtőztesse magát uram, ez az ember vérzik!
Ezt lelőtték!
Ne fantáziáljon!
Voltam katona. Igen? És tudom, milyen a lőtt seb.
Igaza van! Ez pisztolygolyó. Vagy távcsöves puska.
Hol van egy rendőr?! Értesítse már valaki a rendőrséget.
A BMW mögött álló Honda Civicből kiemelkedik egy nyulánk, nagy ádámcsutkájú bajuszos férfi. Megtörtént. Riasztottam a rendőrséget mobilon. Úton vannak. Engedjenek oda! Orvos vagyok.
A bajuszos pasas a Hondából a sebesült férfi nyaki ütőeréhez nyúl. Ez meghalt. Megjegyzem a két lövésből mind a kettő halálos. Menjenek kicsit távolabb, kérem, ne érjenek hozzá, míg meg nem jön a rendőrorvos!
- Writer
