Fejezet 4
1002 Words
Pocsolya. Inkább csak sár, nem is pocsolya. Közepén egy béka emeli lassan a fejét, előbb csak a két kidülledt szeme bukkan elő a sáros vízből. Szünet. A béka elszánja magát, kiugrana, de a levegőben megállítja valami: idétlenül kalimpál. Csilingelő gyerekkacagás. A béka bal hátsó lábára cérna van kötve; a gyerekek visszaültetik a pocsolya szélére. Két boglyas fekete fej, két csillogó fekete szempár. A kölykök olyan öt-hat évesek lehetnek, egy fiú, egy lány. Szutykosak, csupaszok, csak egy pecsétes trikó van rajtuk. Romák. Guggolnak a pocséta mellett. A béka ül és vár. Nem mozdul, rájött, hogy reménytelen. Akkor a fiú, mint a gombfociban a gombot, összezárt mutató és hüvelykujja körmével megpöccinti a béka fenekét, a béka ugrik, bele a tócsa közepébe, és most ott vár. Nem látni a fekete víztől, míg lassan elő nem bukkan megint a két szeme. Körülnéz.
Egyszerre közeledő autók motorjának a berregése hallatszik. A két gyerek fölpillant a kocsikra, és villámgyorsan bevetik magukat az útmenti bozótba. Lehasalnak, úgy figyelik az autókat, mint ellenséges harckocsikat a katonák. Fedezékből. Csak náluk nincs fegyver, nem tudnak tüzelni, de az világos: háború van. A két kocsi elhúz, a gyerekek előmerészkednek.
A béka? kérdezi a kislány
Meglógott.
Mér nem hoztad?
Rendőrök vótak! A fiú úgy érzi, abszolút érv: mindent megmagyarázott. A kislány is. Nem is firtatja tovább.
Te, fogjá másikakat!
A két rendőrautó robog az úton.
Be a faluba, a kocsma elé. Az ajtók kivágódnak, négy keménykötésű egyenruhás ugrik elő. Erősek, kizabáltak.
A kocsmában csönd van. Vagy tíz-tizenkét ember iszogat békésen. Ki az asztalnál, ki a söntésnél. Ahogy a rendőrök becsörtetnek, néma csönd lesz: a darázsdönögés fülsértő szirénahanggá erősödik.
Ki verekedett?
Nem tudom. Elszaladtak... mondja sápadtan a csapos.
Az egyik egy fejjel magasabb a csaposnál –, megmarkolja a grabancát, fölhúzza, az állát is fölpöcköli, a saját szeme magasságába húzza föl az alacsony embert, s ahogy beszél, lehelete beledől a csapos szájába. – Maga a Surján Dodó!
Én.
Maga telefonált?
Persze, hogy ő telefonált, a nevét is bemondta!
Ki verekszik itt?
Láthassák...
Az egyenruhás még magasabbra emeli a grabancánál fogva a csapost, az inge halk reccsenéssel szakad, a cipője orra már nem éri el a padlót.
Kérdeztem valamit!
Hászen tetszenek látni...
Mikor az egyenruhás elengedi Surján Dodót, mintha az üres ruhájában nem volna test, mintha a ruháját tartotta volna idáig a zsaru, úgy esik össze puhán, szinte szétfolyik az olajos padlón. A rendőr körbenéz a társain. Int a fejével és a söntéspultnál némán álldogáló cigányember kezéből kiveri a söröskriglit, a másik kezével meg a pofájába mázol, a cigány orra véres húsdarab, arcán, ruháján végigömlik a vér. A rendőr hátracsavarja a kezét, lenyomja a földre, csizmájával a nyakára lép, és a balkezét is hozzácsavarja a jobbhoz, megbilincseli, és viszi a kocsihoz. Bal kezével a torkánál, jobbjával a bilincsénél, és emeli a cigányt, hogy ne állhasson a lábára: cipője orra dupla rovást szánt bele a földbe. A cigány hörög, krákog, harákol, majd’ megfullad. Az egyenruhás emeli: a cigány kicsi ember és sovány. A másik romát hanyattrúgják székestül, a harmadiknak belemarkolnak a hajába, az arcát beleverik az asztalba, hogy csupa vér lesz, a negyedik már tartaná a két kezét, hogy lehet bilincselni, de a rendőragy másképp jár: a zsaru tökön rúgja, majd, amikor az összegörnyed, térdével az arcába rúg, leteperi, ő is a tarkójára lép a saját zsákmányának, hátracsavarja előbb az egyik, aztán a másik kezét, úgy viszi ki, baljával a torkát fojtogatva, jobbjával a bilincsét tartva.
Hat cigány fér a kocsikba, a hátsó ülésekre. Az egyik alig tizenkét éves: gyerek. Egy másik már öregember. A pofontól, amit bevezetésképpen kapott, leröpült a szemüvege. Boglyas üstöke hófehér, és sovány, mint az auschwitzi foglyok vagy mint Pol-Pot haláltáborainak lakói voltak Kambodzsában.
Ez itt Magyarország. Az ezredforduló.
Mikor becsukódik a kocsmaajtó, Surján Dodó föltápászkodik, először a cigány szemüvegét emeli föl, leteszi a bádogpultra, aztán a fölborult székeket állítgatja helyre.
Nyílik az ajtó.
Az a cigányember, aki most belép, van vagy száznyolcvanöt centi magas, és hozzá száz kiló. Badibildinges.
Látod, bazdmeg!
Nem tehetek róla...
Nem te hívtad a zsarukat?!
De hát itt bunyó volt... késelés!!!
Mi közöd hozzá! A mi dolgunk.
De engem csuknak le...
Hat ártatlan romát csuktak le. És most verik őket. Megmutatom hogyan. Úgy foglak verni, mint őket a zsaruk, és addig foglak verni, ameddig őket a zsaruk.
Csönd. Az óriás odalép a telefonhoz, kitépi a falból és Surján Dodóhoz vágja, Dodó elhajol, a telefon végigszánkázik a bádogpulton, és lesodorja róla a poharakat és néhány üveget.
A csörömpölés után újra csönd. Dodó szembenéz Rigó Ferivel, a nagydarab romával. Reszket. De Rigó Feri megfordul és kimegy a hátsó ajtón.
Robog a két rendőrautó visszafelé. A két kis romagyerek a bozót fedezékéből figyeli őket.
A kocsmáros bezárja a kocsmát, és átmegy a főtéren a templom mellé, a plébániára.
Főtisztelendő úr, telefonálhatok? Az enyémet tönkretették.
Kinek akarsz telefonálni?
Mihálynak. A Nyerges Mihálynak. A sarusdi körzeti megbízottnak.
Mi köze annak Béláshoz?
Itt jártak a rendőrök, elvittek hat ártatlan embert.
Cigányt. Láttam.
Főtisztelendő úr, a cigány is Isten teremtménye. Érettük is meghalt a mi urunk Jézuskrisztus, még ha nem is járnak templomba.
Nem arról van szó, édes fiam, ez politika. Én abba nem ártom bele magam.
De csak telefonálnék...
Innen nem!
A gyereket szembeállítják a többivel. Na, ki verekedett? A romák hallgatnak. Az egyik egyenruhás megcsavarja a gyerek fülét. – Letépem a fülét. Én nem vagyok szívbajos. Ki verekedett?!
Mink nem.
Neveket akarok hallani! A zsaru megcsavarja a gyerek fülét, a gyerek ordít, nem ok nélkül, a füle beszakadt, nyakába csurog a vére. – Neveket, a kurva roma anyátokat!!
A cigányok iszonyattól kimeredt tekintettel hallgatnak.
Akkor a másik belemarkol az egyik cigány hajába, és fölemeli. Az még csak sziszeg, nem ordít. Aztán a rendőr megrázza a fölemelt embert, a haja a markában marad, a cigány elesik, fejét elönti a vér. Akkor már ordít.
Te, és ha egyszerűen megskalpolnánk őket?!
Egészséges férfiröhögés.
Egyet kipenderítenek a középre, ez viszonylag fiatal, erős, zömök fiú. – Na, ki vele! Ki volt?!
Nem tudom. Mikor én bementem, már mind elszaladt, mert a Dodó telefonált magukért.
Tehát azt láttad, hogy a Dodó telefonált. Miért telefonált?
Nem láttam. Csak úgy mondták.
- Writer
