ELSŐ FEJEZETJosh
Elmosolyodom az üzenet láttán, amelyet PillangóKisasszony6 küldött nekem az imént. Az elmúlt három estét az „ismerkedjünk meg, hogy lássuk, összeillünk-e” nevű játékkal töltöttük, és úgy tűnik, ma eljutunk végre a telefonszexig. Tökéletes.
A profilja szerint az Igazit keresi, és őszintén bevallom, nem bánnám, ha eljátszhatnám ezt a szerepet a megfelelő nő kedvéért. De a ma esti flörtöléséből egyelőre azt szűröm le, hogy most azonnal kell neki az Igazi. És én ebben is teljes mértékig benne vagyok.
Megkérdezte, milyen ruha van rajtam.
Tudni akarja, melyek a kedvenc pozitúráim.
Kíváncsi rá, hogy egész éjjel bírom-e a tempót.
Elég gyorsan túljutottunk a hobbikon és az érdeklődési körökön, de hé, nem panaszkodom.
Az utolsó üzenetben elküldte a telefonszámát, azzal a megjegyzéssel, hogy „Ugorjunk át a szövegelésen, ha érted, mire gondolok”.
Ó, igen, értem én, te szexi kis pillangó. Pontosan tudom, hogy mire gondolsz.
A belemet kidolgoztam tavaly, hogy beindítsam a cégemet, és majd szétrobbanok a feszültségtől. Bezárva érzem magam, és egy pillanatig sem tudom tovább magamba fojtani a lüktető vágyat, hogy belevessem magam New York City szinglijei közé.
Azt hinné az ember, hogy most, amikor életem egyik legnagyobb esélye előtt állok, inkább erre koncentrálok ahelyett, hogy kergetem azt a csodálatosan meleg zugot a nők combjai között. És az a helyzet, hogy így is van.
Csak…
Nem folytatódhat tovább ez az önmegtartóztatás, és ezért szörfölök azon a randioldalon – tudjátok, melyiken. Nem is igazán azoknak szól, akik randizni akarnak. Hanem azoknak, akik fel akarnak szedni valakit. És bár általában nem ez a stílusom, muszáj kivételt tennem, mert a nadrágomban lapuló szörnyeteg eleséget követel, így kész vagyok elvégezni bizonyos igazításokat, szó szerint és átvitt értelemben is.
De, hé, abban is őszintén hiszek, hogy egy nőnek meg kell adni, amit akar. És ez a nő, ez a szexi, flörtölő, pajkos PillangóKisasszony6 – akivel már három estét végigbeszélgettem a randioldalon – egy fotót kért a farkamról.
Nézzétek, őszinte leszek. Még soha nem fotóztam le a farkamat. Nem arról van szó, hogy a második kedvenc testrészem ne lenne fotogén. Abszolút az. Igazi műremek, ha mondhatok ilyesmit magamról.
De még akkor sem kaptam le a maga teljes dicsőségében.
Az a helyzet, hogy, nos, a farokszelfik egy kissé cikik. Igaz? Általánosságban büszke vagyok arra, hogy úriemberként viselkedem a nőkkel. És egy kissé talán régimódi is vagyok.
Persze, értem én, hogy a szexüzenetek és a pajzán fotók manapság az ismerkedés mindennapos részei, de már olyan kevés az igazi meglepetés, és szerintem ezek egyike az, amikor levetkőztetsz egy nőt, akit még soha nem láttál meztelenül, és felfedezed a teste minden négyzetcentiméterét. Feltételezem, hogy ez igaz a hölgyeknél is. Szóval, kimondottan élvezem a randizásnak ezt a részét arra a pillanatra hagyni, amikor, tudjátok, eljutunk a valódi találkozásig.
A tágas nappalimban lévő bőrkanapén ülök, lehúzom a bokszeremet, a farkam már szerencsére félig felállt. És hadd áruljam el, hogy máris átkozottul jól mutat.
Itt is vagyunk. Ideje elveszíteni a farokszelfi-szüzességemet.
Úgy harminc centire tartom tőle a telefonomat, és készítek pár képet, hátha sikerül valamelyik. Gondolom, rákereshettem volna a Google-on, hogy „hogyan készítsünk farokszelfit”, de akkor nem lennék igazi férfi. Bizonyos dolgokba az embernek egyenesen bele kell vetnie magát, és menet közben rájönni, hogyan kell azt csinálni. Ráadásul milyen kemény lehet – ez szóvicc akart lenni – készíteni egy nagyszerű képet egy nagyszerű farokról?
De megrándul az arcom, amikor átlapozom a felvételeket.
Keményebb megtalálni a helyes szöget, a megvilágítást és az előnyös beállítást az egyik kedvenc testrészemről, mint hittem. Ez ismét csak szóvicc akart lenni.
Kitörlöm az első pár próbaképpen készített felvételt. És a kitörlés alatt azt értem, hogy egyenesen a telefon szemétkosarába küldöm őket, aztán gondoskodom róla, hogy örökre eltűnjenek.
Rádöbbenek, hogy ez első pár próbálkozásomnál hiányzott valami.
Teljesen keménynek kell lennem.
Ja. Ez lesz a trükkje.
Bemegyek a hálószobába, felkapcsolom a villanyt, ami bevilágítja a gondosan bevetett ágyat, a fiókos szekrényt és az összehajtogatott holmikat a gardróbajtó előtt álló ruháskosárban.
Leülök az ágyra, nekidőlök a fejtámlának, és elmosolyodom. A fehér paplan tökéletes hátteret biztosít majd a fényképnek. Semmi sincs, ami elterelné a figyelmet a tökömről. Bármilyen lenyűgöző darab is, nincs szükségem semmire, ami megzavarná, hogy a megfelelő hangulatba kerüljek PillangóKisasszony6 kedvéért. Ez a hangulat pedig a következő: szolgálatodra állok, gyere, és lovagolj rajtam egész éjszaka.
Magamban kuncogok, letolom a bokszeremet, és lebámulok a családi ékszerekre.
Azt gondoltam, hogy majd ismét szükségem lesz néhány határozott mozdulatra, hogy előkészítsem, de itt van a farkam, készen arra, hogy lenyűgözze az új hölgyismerősünket.
Jegyezd meg magadnak: soha ne húzd ki négy hónapig akció nélkül. Az ilyesmi kanos tinédzserré változtatja az embert. Felejtkezzünk el a tényről, hogy felnőtt, harmincnégy éves férfi vagyok. Vannak szükségleteim. És hogy mire van ebben a pillanatban szükségem? Lenyűgözni PillangóKisasszony6-ot, hogy igent mondjon a randira.
Vajon kissé furának találom-e, hogy ez a nő látni akarja a lényeget, mielőtt akár csak egyetlen pillantást is vetne az arcomra? Hát persze. De nem számít, én rugalmas vagyok.
A fiókos szekrény fölött lógó tükörbe pillantok, és napbarnított bőrt, borostás állat és kócos sötét hajat látok, amelyet hagytam kissé túl hosszúra nőni.
Ellenőrzöm, hogy tökéletes-e a szög, és készítek egy felvételt. Megnézem, hogyan sikerült, és be kell vallanom, hogy kimondottan elégedett vagyok a munkámmal.
Elküldöm a képet, aztán az éjjeliszekrényre hajítom a telefonomat. Alig várom, hogy válaszoljon. Biztos vagyok benne, hogy ez bármelyik percben megtörténhet.
Most már tényleg bármelyik percben.
Talán már csak egy percet kell rá várni.
Újra megnézem a telefonomat. Sajnos, még mindig semmi.
Leteszem, és elmegyek zuhanyozni. Pár perccel később visszatérek, és épp a hajamat törlöm szárazra a törülközővel, amikor a telefonom rezgése jelzi, hogy megérkezett a válasz.
Nincs kizárva, hogy a telefonomhoz rohantam, hogy lássam, mit szól a csaj a cerkámhoz.
De amikor megnyitom az üzenetet, egyáltalán nem azt a választ látom, amire számítottam.