Willow
21. FEJEZET– Tudta, hogy nem lesz könnyű.
Kihúztam az utolsó zsebkendőt a dobozból, amit dr. Kaplan a köztünk lévő üveg dohányzóasztalon tartott.
– Elnézést kérek.
– Elég zsebkendő van itt. Ne aggódjon. – A doktornő ugyanazt a bátorító mosolyt villantotta rám, amitől az utóbbi egy évben függő lettem. – Csak szépen, nyugodtan. Meséljen nekem arról a napról! Kezdje a nagyanyjával. Megismerte magát?
Megtöröltem a szememet, és gombóccá gyűrtem a zsebkendőt a tenyeremben.
– Igen. Nagyon féltem, hogy nem ismer majd meg. Amikor beléptem hozzá, remegett a lábam.
– Ez érthető. Nagyon régen nem látták egymást.
– Megismert engem. Tudta, ki vagyok. De úgy tűnt, nem tudja, mennyi idő telt el. Olyan volt, mintha kiválasztott volna egy lapot a közös történelmünk könyvéből, és minden onnan
