Brody
20. FEJEZETEdzés után beszaladtam a lakásomra, és elhoztam a fából faragott dámajátékkészletet, amit Marlene születésnapjára vettem. Nem pontosan olyan volt, amilyen az övé régen – ez szebb volt –, de hasonlított rá. Útközben megálltam a virágosnál, és vettem neki egy csokor élénk színű virágot.
– Jó reggelt, maga vén csavargó! – mosolyogtam rá Grouperre.
Grouper a homlokát ráncolva furcsálló pillantást vetett rám.
– Maga meg mi a fenének örül ennyire, pancserkám?
– Miért ne örülnék? Pokolian jóképű vagyok, igazi géppuska a karom, és maga nekem dolgozik, nem pedig fordítva. Az élet kibaszottul kifizetődő!
Grouper a fejét ingatta.
– Ez biztosan fertőző. Marlene-t sem láttam évek óta ilyen jó hangulatban.
– Legyen is jókedvű. Ma nyolcvanegy éves. Maga az ő korában nem nézett ki
