Evie
A következő hétfőn megvolt az első, egyszemélyes terápiás ülésem az irodámban. Izgatott voltam és ideges, és mindkettő látszott rajtam – legalábbis szerintem. Hajnali három óra óta ébren voltam, sütit sütöttem, és megint nyitás előtt érkeztem az irodába.
Úgy döntöttem, behozok egy doboz finomságot, és a pácienseknek fenntartott pamlag melletti asztalkára helyeztem a szépen elrendezett tálcát. Joan a HR-től figyelmeztetett, hogy a kereskedők közül néhányan jelezték, hogy nem kérnek a kötelező terápiás órából, ezért úgy gondoltam, némileg tompítja a kötelezettség élét, ha beszélgetés közben elmajszolhatnak egy sütit.
A metrótól az irodáig vezető utat három tálca süteménnyel, egy doboz tejjel, papírpoharakkal és papírtányérokkal a kezemben tettem meg. Emellett volt nálam vagy fél tuca
