TIZENÖTÖDIK FEJEZET
Erec bevágtatott Savaria kapuin. Alistair szorosan belekapaszkodva ült mögötte Warfkin hátán, a herceg, Brandt és még néhány lovag nyargalt az oldalukon. Le sem szálltak a lóról, mióta találkoztak azokkal a szörnyekkel a harctéren. Erec hátrapillantva a válla fölött látta, hogy még mindig üldözik őket: majdnem olyan gyorsak voltak, mint a lovaik.
- FÚJJÁTOK MEG A KÜRTÖKET! – üvöltötte a herceg – Kapukat lezárni!
Amint átértek, a kapu vastüskéi nagy zengéssel lecsapódtak mögöttük.
Ahogy beértek a városba, pánik alakult ki: egyik kürt szólalt meg a másik után, és a város polgárai futkostak az utcákon, visszasiettek otthonaikba, bezárták az ajtókat és ablaktáblákat. Mindenhonnan katonák özönlöttek, elhelyezkedtek a falak mentén, a mellvédeken, a fő városkapuk mögött. A
