TIZENKETTEDIK FEJEZETMaren A jótékonysági est reggelén pillangókkal a hasamban ébredek. Részben az izgatottságtól, részben az ideges energiától, és remeg a gyomrom, mert muszáj, hogy a mai este jól sikerüljön. Ösztönösen a telefonom után nyúlok, és végiggörgetek a hírfolyamon, hogy megnyugodjak. Az első, amit meglátok, egy fotó Wolfie-ról és Hayesről, a múlt hétvégén készült a strandon, mindketten csuromvizesek és ragyogóan süt rájuk a nap. A bátyám, az örök sztoikus, ráncolja a homlokát. De a Hayes arcán szétterülő, széles, őszinte mosolytól elöntik szívemet az érzelmek. Ami a nyaralóban történt… az szürreális volt. Azóta is csak forgolódom minden éjszaka élénk emlékképek és ködös álmok között Hayes ajkáról a bőrömön, a nyelvéről, ahogy érzéki csókokkal borította a testemet, imádattal