5. Ruanda, 1995Ez egy háromdimenziós, élő, lélegző és haldokló Hieronymus Bosch-festmény, gondolta Richard Dunlop százados.
Mindenfelől halál vette körül, látványban, hangban és szagban, egyszerre támadva minden érzékszervet. Richard belenézett a nő szemébe, akinek épp az előbb adott be morfiumot. Zihálva halt meg. Semmi értelme sem lett volna megpróbálni megmenteni. Már túl messzire ment.
Richard lehúzta véres gumikesztyűjét és elnézett a derékig érő homokzsákfal fölött a környező pokolbéli látképre.
Az eget a kibehói menekülttábor körüli dombokon elszórtan égő, ázott nádtetejű kunyhókról felszálló fekete füst- és szürke hamufelhők borították. Aznap reggel esett, és még mindig szemerkélt volna, ha nem olyan sűrű az égő nád füstje. Azonban az átható füstszagot is elnyomta a puskacsövekr
