VIRÁGÉK
A város végén laktak Virágék, ahol már összezsugorodnak a házak, mint az öregasszonyok. Csupa töppedt kis házikó áll errefelé, odébb meg gyommal benőtt telkek kezdődtek. A műhely ablaka is ilyen telekre nézett, de az deszkával volt elkerítve, úgyhogy még azt a kicsi zöldet is eltakarta a szemük elől, amit a lapu vastag levele nyújtott.
– Jövőre elköltözködünk innen – ígérte Virág a feleségének minden esztendőben. De csak nem mozdultak. Egyszer ajánlott a tejcsarnokosné két utcával beljebb egy szoba-konyhás lakást, külön műhellyel, mert itt a konyha sarkában volt a műhely, a lábasok, fazekak szembenéztek a talpalnivaló cipőkkel, amelyek ott sorakoztak a polcon.
– Elmenjünk innen? – kérdezte Virág olyan hangsúllyal, mintha valami veszélyes vállalkozásra kényszerítenék. S döbbenten
