Varsóban törtónt. Kora reggel legjobb álmomból gyereklárma riasztott fel. Hirtelenében nem tudtam, honnan jön ez a diadalmas, könyörtelen gyerekhang. Újra meg újra belesivított a szendergésembe. Semmi kétség, a folyosóról jött, a szálloda folyosójáról. Másnap ismét felvisított, pont abban az órában. Ujjongva visított, mintha nem tudna betelni a hangjával. Vonatfüttyel kezdte, majd erőteljesebb hangokra tért át. Sistergett, pöfékelt, dörömbölt. Sehogy sem értettem. A szálloda csendes és elegáns, jellegtelenül elegáns és hangsúlyozottan csendes. A legharsogóbb vendéget is arra kényszeríti, hogy lehalkítsa hangját. Hogyan tűrik ezt a gyerekzsivajt?! Minden emeleten, szemben a lépcsőfeljárattal egy-egy szobalány ül, a vendégek nyugalmát őrizve. Mért nem intik csendre ezt a gyereket? Érthetetle
