MAGYAR NAP KASSÁN
–Vigyázz, te! Kitörik a nyakam. Menj odébb!
– Hogyisne! Hisz egész a szélin ülök.
– Hát másszál feljebb! Kapaszkodj a padlásablakba.
– Akkor meg nem látom az ünnepséget… Hóó-ó-ó! Ki nyomkod itt hátulról?
Ez a párbeszéd a Huberék háztetőjén zajlott le, ahol úgy ültek a fiúk, mint verebek a villanydróton. Sorjában, egymás mellett csipogva és feleselve, s nagyon vigyázva, nehogy az egyik előre csússzon, s elvegye a másiktól a kilátást. A szomszéd háztetők is meg voltak szórva emberekkel, akárcsak porcukorral a vasárnapi tejeskalács.
Morzsa Feri nem bírt magával. Hátát nekitámasztotta a kéménynek, s csepp híja, hogy össze nem dűtötte, annyit izgett-mozgott, fészkelődött.
Jozsó előrenyújtott nyakkal figyelt… Harangszó kondult, zengőn, ércesen áradt szét, olyan volt, min
