EGY KOSÁR FA
Éppen le akart dűlni a díványra, magára teríteni teveszőrtakaróját… Mialatt a feketéjét kortyolgatta, már erre gondolt, erre a félórás szunyókálásra. Szinte érezte tagjaiban a lusta zsibbadást, amely ebéd utáni alvását megelőzi. Hirtelen eszébe jutott, hogy ma hozzák haza a tüzelőanyagot. Hát csak hozzák… Majd szól Teréznek, ne menjen szomszédolni, a kocsis nem vár, amíg ő előkerül. A rakodó embereket sem lehet magukra hagyni. Menjen ki a mázsáláshoz, mégiscsak más az, ha valaki a körmükre néz. Kár, hogy éppen ma hozzák a fát. Estére vendégeket vár, meg kell tisztítani az ezüsttálakat, elkészíteni a gyümölcssalátát, sósrudakat sütni, italról gondoskodni… Valami jó erős szeszt… A szeszről eszébe jutottak a lerakodó munkások, meg hogy hányszor látott már fával megrakott szekere
