FOLYÓPARTON
Órák óta ténfergett a folyóparton. Maga sem tudta, hogyan vetődött épp ide. Mindegy. Tökmindegy. Itt vagy másutt… Megvárja, míg mindenki eltakarodik. Csak ne lüktetne úgy a foga. Még az is. Rohadt dolog egy fogfájás. Nem tart már soká. Csak hát addig is… Belül üres, mint egy zacskó, amelyből mindent felzabáltak. Mért nem ütötte agyon őket?! Állt az ajtóban, se előre, se hátra, kitátotta a száját, a hang a torkába ragadt. Csupán egy sávot látott Rózsiból, a takarót egészen a fejére húzta, de hajának egy borzas sávja kisötétlett a takaró alól. A takaró reszketett, apró hullámok futottak végig rajta, mint amikor a víz tükrét fodrozza a szél, a gyomra átvette ezt a reszketést, a lábáig futott, puha lett tőle a térde. A férfi az ablakig hátrált, koccant a feje az ablaküvegen, a koc
