– Macukám, azért nem jöttem…
Maca leszegett tokával hallgat.
– Be vagyok fogva, mint egy ló.
– Mindjárt meghasad a szívem – mondja Richterné, s a szappanhabos lavórba nyomja a hálóingét. – Hadd ázzon.
Piri nem tudja, hogyan folytassa. Felveszi Karola jegyzeteit, beleolvas. – Ez mind a fejedben van? Okos lány vagy.
– A mi társadalmunk mindenki számára biztosítja a fejlődést. Hol vetted ezt a csini pulóvert? Ilyen keresztcsíkos nekem is jól állna. Galambszürke szoknya hozzá. Még sosem voltam komplettül felöltözve. Ha kabátot vettem, cipőre már nem telt. Majd ha ott tartunk, hogy mindenki képességei szerint dolgozik… hogy is? Ebből feleltem. Egy szuszra fújtam el. Képességei szerint… – Homloka ráncba szalad, ujját ide-oda húzogatja a szája fölött. – Megvan! A termelt javakból szükséglete
