KAKASSZÓ
A kis tanya, mely az épülő város és a szántóföld között bújt meg, olyan volt, mint egy elgurult gomb. Az útról nem is igen lehetett látni, mert eltakarták a téglahegyek, a toronydaru meg eléje állt, mint valami óriásira nőtt jegenyefa. Botos Feri se vette volna észre, ha rá nem kukorékol egy kakas. Ez a hang megállította. Téged tán a transzportőr költött? – gondolta, mert a gépek sustorgó zaján perdült át a friss kukurikú.
Feri a hang irányába tartott, így lelt rá a kis házra, melynek udvarán egy lány futott keresztül. Varkocsa vidáman fickándozott a hátán, minden ugrált és játszott rajta: diószeme, gyerekesen fodros szája, még a pettyeik is a szoknyáján, mintha labdáztak volna.
Feri csak állt és nézte. – Itt laksz? – kérdezte merőben feleslegesen, mert hisz jól látta, hogy ide
