– Nyugdíjaztassa magát, édesapám…
Kálóczy kisujjával visszalökte kézelőjét a zakó ujja mögé. – Nem adom meg magam – mondta kurtán.
A szomszéd szobában Lilla valami édes, ezüstös moll dallamba kezdett. – Nem olyan fából faragtak!
Az ajtó kicsapódott, felerősítve a moll dallamot, mellyel együtt Kislujzi sodródott a szobába, zilált vörös hajjal, pattanó teltségben. – Viktor mindenkit csókoltat, nem tud jönni! Már kaptunk műteremlakást! Mama, adjon kölcsön egy díványt! Nem lehet mindig egymás ölében aludni.
– Kétszer kaptál már teljes berendezést – jegyezte meg Kálóczy Gergely. – Mielőtt Párizsba mentél…
– Hol van az már! Nem baj, no, alszunk a földön. – A szoba pillanatok alatt megtelt Lujzival, Dorottya hosszú hálóingében berohant a gyerekszobából, rácsimpaszkodott, hevesen megölelte, a
