PROTOKOLL-CSILLÁR
Ni csak, Gabi! Zeke az utca túlsó oldalán megpillantotta a fiát. Átvágott az úttesten, füttyentett neki, de a füttyét elnyelte a villamos csengése. Meggyorsította a lépteit, még két-három lépés és eléri! Már ott lépdel mögötte, már emeli a kezét, hogy a vállára csapjon. Ám abban a pillanatban megakad a szeme Jurikon, Gabi barátján, aki olyan figyelemmel hallgatja Gabit, még így hátulról is látni… Nyaka, tarkója szinte megfeszül a nagy figyelemtől. Mit tud neki Gabi… mert ő tartja szóval… Jurik csak bólogat, néha felnyerít… Gabi beszél tovább, a kis dugó! Csakugyan olyan, mint egy kis dugó, melyet az utcai forgatag ide-oda dobál. Itt megszűnik „drága fiam” lenni, itt már csak Zeke Gábor, vagy „egy fiú a második gimnáziumból”, vagy még az sem! „Egy fiú az utcán.” Lássuk, m
