„MERT OLYAN ARANY SZÍVE VAN…”
No, csak kapjam el azt a gazembert! Már egy hete, hogy a színét sem láttam! Az étkezdében sem mutatkozik, bujkál előlem, mióta azzal a vastag Sárival járkál, azzal a szalonnagöngyöleggel… Hogy mit eszik rajta, amikor ő az ilyen madárcsontúakat szereti, az ilyen gyenge húsúakat… Próbálja csak a Sári mellét befogni a tenyerébe. Na hiszen! Egy egész brigád kéne hozzá! Most meg már a szálak is összegubancolódnak a gépemen… mi lesz ebből? Csupa csomó, göb… Legalább szólt volna a gazember, mondta volna: nézd, kisanyám… Kisanyám a keresztanyja! Nekem hiába is hízelegne… Nem olyan lány vagyok én, aki két-három mozi után már úgy öltözik fel, hogy ne kelljen a fiúnak sokat vesződni, amíg megleli, amit keres. Mielőtt megismertem, csak a derekamig jutottak el a fiúk, azt
