Tizenhetedik Fejezet
Thor, Reece, O’Connor Elden és Erec egy tűz körül kuporogtak, és komoran hallgattak. Thort meglepte, hogy egy nyári éjszakán ilyen hideg lehet. Volt valami ebben a szakadékban, a soha fel nem szálló ködös kavargató, titokzatos szelekben, amitől a csontja velejéig átfázott. Előredőlt, és a kezét dörzsölte a tűznél, mégsem tudta fölmelegíteni.
Rágcsálta a szárított húst, amelyet a többiek adtak körbe: kemény és sós volt, valamiért mégis laktató. Erec odanyújtott valamit: puha borostömlő volt, kotyogott benne az ital. Meglepően nehéz volt, amikor a fiú fölemelte, és a szájába csorgatott egy jókora adagot. Aznap éjjel először nem fázott.
Mindenki hallgatott, a lángokat bámulták. Thor még mindig ideges volt, mivel a Szakadéknak ezen az oldalán, ellenséges területen tartó
