Gecse bő és nyomorúságos kísérete néma, döbbent hallgatásba fagyott népet talált, ahogy a nagy berket dél felől kerülő úton léptetve a vezéri szállás szélét őrző keríték felé közeledtek.
Az emberek az út szélére gyűltek, szolgák és szabadok, öregek és gyermekek, asszonyok és férfiak egyaránt. Férfiból kevés, az is idősebb vagy szinte kölyök még, az állatok mellett hátrahagyott, vagy a szállást, Kupavár falait őrizni rendelt lövő. Sokuknak a szégyen is megülte volna a szívét. Az asszonyok többsége férfi nélkül, kisebb-nagyobb gyermekkel az oldalán vagy a karján állt és várt. Várta az emberét haza, vagy ami maradt belőle. Legalább hírt róla. Az a legrosszabb, ha hír sincs.
Az a legrosszabb, ha hír sincs.Gecse bő érezte, hogy könnyek keresik a maguk útját. Az ember megvénülve olyan sírós le
